Varga László: Isten asztaláról

"Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom. Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát [Jánost és Jakabot]... így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem! ...Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? ...a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." (Máté 26,36-41)

Ennyit ér az emberi vigasztalás. Közvetlenül halála előtt Jézus úgy gyötrődik, mint bárki más. Őbenne az isteni és az emberi természet nem keveredett. Egyik vonatkozásban tökéletesen Isten, másikban tökéletesen ember. Itt és a kereszten emberként szenved, mint bárki más. "A test erőtlen", az ember Jézus pontosan tudja, tudatosan készül a legkínosabb halálra. Barátokra, részvételre, együttérzésre, vigasztalásra vágyik. Nem akarta őt három leghűségesebb tanítványa magára hagyni, dehogy akarták. De a nap szörnyű feszültsége után kimerültek voltak - elaludtak. Nem ők indultak a keresztre. Felülhaladta őket ez a kérdés. Nem bírták. Kikapcsoltak. És Jézus, aki értük vállalta a keresztet, magára maradt. Nem utoljára. Hányszor marad magára nagyon fontos pillanatokban, amikor nekünk kellene virrasztani mellette, az Ő ügye mellett cselekvő virrasztással. És elalszunk. Próbáljunk ébren maradni!
Jó Istenem, annyi a gond, melyben emberek segítségedet várják, és én volnék az, akit Te virrasztásra, éber szolgálatra hívsz melléjük, s én elalszom, vagy belekábulok valami értelmetlen foglalkozásba. Ha rám számítasz, Uram, sokszor maradsz magadra. Pedig nem így akarom. Értékes szolgád, munkatársad kívánok lenni. Olyan jó, amikor sikerül. Én mindig számítok rád, és soha nem hiába. Te ébren vagy, és ott állsz mellettem, ha bántanak. Ha szomorú vagyok, elég hozzád fordulni, és megvigasztalsz. Én is úgy szeretnék melletted állni, amikor rám van szükséged. Megint csak Tőled kérek erőt. Állíts mások mellé, és ne hiányozzak, ha munkára szólítasz! Ámen.