2017. április 27., csütörtök

Carl Eichhorn:Isten műhelyében-A kegyelem Pál apostol életében (II.)


"És (Saul) három napig nem látott, nem evett és nem ivott. "
(Csel 9, 9)

A dühös üldöző ott feküdt Jézus lábainál. Az, aki másokat reszketésben tartott, most maga is reszketett. De még mindig nem volt bensőleg összetörve; az azonban már eldőlt benne, hogy az ellenállást feladja. Jézust Urának nevezi. "Mit cselekedjem, Uram?" Engedelmeskedni akar Jézusnak. - A megtérés nem csupán érzelmi dolog, hanem saját akaratunk kiszolgáltatása. Az érzelmek változnak, az akarat azonban állandó és állhatatos. Saulnak oda lett a szeme világa és vezetésre szorult. Azt az erős férfit, aki valósággal vágóhídra hurcolta a keresztyéneket, most mint valami gyenge gyermeket kezénél fogva kellett vezetni: Damaszkuszba legyőzöttként érkezik. Három napig sötétség veszi körül. A külső vakság szívének sötétségét is tudatossá teszi előtte. Teljes magánosság szakad rá. De éppen ezáltal megy végbe benne az az imádságos tusakodás, mely végül is győzelemre vezeti. Három napig nem evett és nem ivott.

Micsoda harc tombolhatott Saul lelkében ezekben a napokban. Legsúlyosabban ez a gondolat nehezedhetett rá: mit mondanak majd népem vezető emberei, ha most én is Jézus tanítványa leszek? - Hiszen ő volt a kedvencük és büszkeségük. Micsoda megszégyenüléssel jár most annak bevallása: mindeddig utat tévesztett ember voltam. Egész addigi életét el kellett ítélnie s mindazt, ami benne érték volt, el kellett dobnia. A régi Saulnak meg kellett halnia. Ez volt a harc lényege. De megharcolta imádságban. Az ember csak térdein jut el az igazi megtérésre. Mindaddig az imádság csak valami megszokott dolog volt számára, most azonban Istennel való küszködéssé vált.

Jézus jól látta ennek a léleknek a küzdelmét és az egyszerű tanítvány, Anániás személyében elküldte hozzá a maga eszközét. Anániás így szólt Saulhoz: "Testvérem, láss újból!" - Ekkor nyerte vissza szeme világát, a szó mélyebb értelmében is. Attól kezdve Jézust látta maga előtt. - "Most tehát miért késel?" - hangzott tovább (Csel 22, 16). "Mosd le bűneidet!" És Pál nem késlekedett. Megtérése teljes volt. Többé nem pillantott vissza. Milyen sokan elakadnak, sőt megtorpannak különféle fontolgatásaik miatt! - A teljes megtérés a keresztyén élet kiindulási pontja. Csak az jut célba, aki kezdettől fogva komolyan veszi azt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése