A kémek nehéz feladatot teljesítettek. Ellenséges
erődítménybe kellett belopakodniuk, amelyben mindenféle rémhírek
keringtek a közeledő ellenségről. Nagyon sok függött attól, hogy nehogy
olyan házba menjenek, amelynek lakói elfogják és kiszolgáltatják őket.
Bizonyára imádkozva indultak útjukra és Isten vezette őket. Olyan házba
tértek be, amelynek lakója hitet nyert Izrael Istenének hatalmában. Jó annak, aki minden útján imádsággal jár. Isten vezetni fogja őt, hogy olyan embereket találjon, akik üdvösségét munkálják.
Ráháb azonnal felismerte, hogy a két ember izraelita és remegve kérte őket, hogy mentsék meg, ha a várost elfoglalják. A kémek mindjárt menekülést ígértek neki. Abban a bizonyosságban merték ezt tenni, hogy Józsué is helyeselni fogja ígéretüket.
Az Úr tanítványai is találkoznak néha olyan emberekkel, akik meg vannak rémülve bűneik és Isten eljövendő ítélete miatt. Ezeknek az Úr Jézus Krisztus nevében kegyelmet és bocsánatot ígérhetnek, aszerint a hatalom szerint, amelyet az Úr az apostoloknak adott: "Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak". (Jn 20,23)
Az is példaszerű a kémeknél, hogy munkájukat az utolsó percig nagy gondossággal végezték. Ráháb éjszaka titkon leengedi őket a kőfalon egy kötélen, és azt tanácsolja nekik, hogy három napig rejtőzzenek el a város közelében. Az eddigi eredmény nem tette őket elbizakodottá. Követték Ráháb tanácsát. Ezen a ponton is tanulhatunk tőlük.
Jézus követeinek nem szabad kevesebb elővigyázattal és hűséggel teljesíteniük a rájuk bízott feladatokat, mint azt Józsué kémei tették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése