Krisztus gyógyító szolgálata nem véletlenszerű volt. Ő mindig az Atyával összhangban mozgott; minden amit tett, az Atyáról szóló kijelentésének lényeges része volt. A gyógyítás nem időszakos dolog volt nála, ami valamiféle misztikus hátteret adott a szolgálatának, és nem is hirtelen felindulásból „követte el” a gyógyításokat. Isten nem tesz dolgokat csak úgy hébe-hóba, a pillanat hatására; igazából neki nincsenek „rövidtávú” gondolatai. Minden, amit Jézus tett, része volt örök természetének, és tökéletes összhangban volt azzal a személlyel, akit úgy ír le a Szentírás, hogy „változhatatlan”. Amilyen Jézus volt, olyan az Atya is. Miután meggyógyított egy beteget a Bethesda tavánál, így szólt: „Az én Atyám mind a mai napig munkálkodik, és én is munkálkodom” (János 5:17). A szövegkörnyezet világossá teszi, hogy a „munka”, amire Jézus utal, a gyógyítás volt. Amit tesz, megmutatja nekünk, hogy ki Ő. Így ismerjük meg, és ezért bízunk benne. Jézus azt mondja: „Kelj fel és járj!” - tedd meg hát! Isten áldjon! REINHARD BONNKE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése