Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 5,1-11

1 Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, 

2 és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. 

3 Péter azonban így szólt: "Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? 

4 Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek." 

5 Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. 

6 Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. 

7 Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. 

8 Péter megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: "Úgy van, ennyiért." 

9 Péter erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged." 

10 Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. 

11 Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. 

"Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett és meghalt ... Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt."- (ApCsel 5,5 és 10)

Pünkösd jelentősége az, hogy a Szentlélek Isten népe közé jött lakni. Attól a naptól kezdve Izráel Istene és Jézus Atyja többé már nem egy sátor vagy egy falak által meghatározott helyen él, hanem Jézus Krisztus gyülekezetében. Isten népe alkotja Isten templomát.
Mélységesen a tudatában kell lennünk ennek az igazságnak. És mindig harcolnunk kell az ellen az irányzat ellen, hogy egyre "mennyeibb" egyházi épületeket építünk egyháztagok költségén, akik aztán egyre világiasabbak lesznek. Isten az ő népe körében van jelen. Mi vagyunk Isten temploma.
Már az Ószövetség megmondta, hogy amikor Isten eljön az ő templomába, eljövetele olyan lesz, "mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja." "De ki bírja majd ki eljövetele napját...?" (Mal 3)
Ezért Istennek az ő népéhez való eljövetele, amint azt kijelentésként kapjuk az Apostolok Cselekedeteiben, nem csupán az ő gyógyító erejét állítja elénk, hanem azt a félelmet is, melyet ítélete kivált. Nemcsak a sántát látjuk szökdelni (ApCsel 3), hanem látjuk a hazugokat is holtan összeesni (ApCsel 5). 

Amikor a Szent belép, mindennek, ami nem szent, el kell égnie.
Mindig volt olyan vágy az egyházban, hogy Isten az ő közöttünk való jelenlétét ugyanúgy mutassa meg, ahogy azt tette a régi napokban. Nem tudjuk igazán, hogy mit kérünk. Kívánkozunk az után a csodás, majdhogynem mámoros erő után. Hajlamosak vagyunk azonban elfelejteni, hogy amikor Isten kijelenti hatalmát, az mindig neve dicsőségére történik, és hogy az ítéletet s üdvösséget is jelent. Ez kivétel nélküli szabály.
Anániás és Szafira hazugsága nem is olyan nagy bűn. Bizonyára nem a "Lélek káromlása" volt (Mt 12,31). 

Hazudtak, mert a saját hírnevükkel voltak elfoglalva. Elloptak Isten dicsőségéből. Kis bűn ez a mi értékskálánk szerint, de amikor szent földön tartózkodunk, akkor minden bűnnek meg kell semmisülnie. Az Úr templomába semmi szentségtelen nem mehet be. 

Nem tudjuk komolyan venni az üdvösséget, amíg nem vesszük komolyan a bűnt.