''Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra.''
(1Péter 1:4)
Krisztus éppen tanított, és szokás szerint a tanítványain kívül mások is köréje gyűltek. Sokan azonban csak önző célból vágytak a Menny áldására. Tapasztalták ugyanis, hogy Krisztus milyen csodálatosan megvilágítja az igazságot. Szerettek volna olyan képességet kapni tőle, amellyel földi ügyeiket könnyebben intézhetnék.''Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget'' (Lukács evangéliuma 12:13). Miközben Krisztus ünnepélyes dolgokat tanított, ez az ember elárulta, hogy milyen önző. Szívesen elfogadott volna az Úrtól olyan képességet, amellyel saját földi ügyeit előrevihette volna. A lelki igazságok azonban nem érintették meg az értelmét és szívét. [Jézus] az Isteni szeretet kincseit tárta elé. A Szentlélek rá akarta bírni, hogy fogadja el ''a romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan'' örökséget (1Pét 1:4), [de] ő tekintetét a Földre szegezte.
Krisztus földi küldetése ekkor már majdnem lejárt. Csak néhány hónap maradt hátra, hogy befejezze azt, amiért eljött, a kegyelem országának megalapítását. Az emberi kapzsiság el akarta vonni a munkájától, hogy egy darab föld miatt vitába keverje. Jézust azonban nem lehetett eltéríteni a küldetésétől. Ez volt a válasza: ''Ember, ki tett engem köztetek bíróvá, vagy osztóvá?''. Krisztus valójában ezt mondta: Nem az én feladatom, hogy ilyen vitában igazságot tegyek. Ő másért jött; azért, hogy hirdesse az evangéliumot, és az evangélium prédikálásával az emberek figyelmét az örök valóságra irányítsa. Amikor a tizenkettőt szolgálatba küldte, ezt mondta: ''Elmenvén pedig, prédikáljatok, mondván: elközelített a mennyeknek országa.'' (Máté evangéliuma 10:7-8) A tanítványok feladata nem az emberek földi ügyeinek rendezése volt, hanem az, hogy az Istennel való megbékéléshez vezessék őket. Ezzel a munkával az emberiség áldását szolgálhatták. Krisztus az egyetlen gyógyír az emberek bűnére és fájdalmára. Csakis kegyelmének evangéliuma orvosolhatja a társadalmat átokkal sújtó bajokat. Csak Ő ad szerető szívet a bűnös szív helyett.
Krisztus földi küldetése ekkor már majdnem lejárt. Csak néhány hónap maradt hátra, hogy befejezze azt, amiért eljött, a kegyelem országának megalapítását. Az emberi kapzsiság el akarta vonni a munkájától, hogy egy darab föld miatt vitába keverje. Jézust azonban nem lehetett eltéríteni a küldetésétől. Ez volt a válasza: ''Ember, ki tett engem köztetek bíróvá, vagy osztóvá?''. Krisztus valójában ezt mondta: Nem az én feladatom, hogy ilyen vitában igazságot tegyek. Ő másért jött; azért, hogy hirdesse az evangéliumot, és az evangélium prédikálásával az emberek figyelmét az örök valóságra irányítsa. Amikor a tizenkettőt szolgálatba küldte, ezt mondta: ''Elmenvén pedig, prédikáljatok, mondván: elközelített a mennyeknek országa.'' (Máté evangéliuma 10:7-8) A tanítványok feladata nem az emberek földi ügyeinek rendezése volt, hanem az, hogy az Istennel való megbékéléshez vezessék őket. Ezzel a munkával az emberiség áldását szolgálhatták. Krisztus az egyetlen gyógyír az emberek bűnére és fájdalmára. Csakis kegyelmének evangéliuma orvosolhatja a társadalmat átokkal sújtó bajokat. Csak Ő ad szerető szívet a bűnös szív helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése