„Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”

Magyarázat

Azt hiszem, hogy nekünk is gyakrabban kellene megtelnünk Szentlélekkel, és hangosan kellene felkiáltanunk édesanyákat, édesapákat látva, hogy áldottak vagytok! Vagy amikor tükörbe nézünk, felkiáltani és azt mondani, hogy bizony áldottak vagyunk! Az élet nagy áldás! A házasság nagy áldás! Ne feledjük, hogy a házasságnak nem célja a gyermek, hanem ajándék. Nélküle is lehetünk áldottak, de ha megajándékozott Atyánk gyermekkel, akkor még hangosabban kiáltunk hálát neki, úgy, hogy mások is „meghallják”!
„Gabe ist Aufgabe”– mondják német testvéreink, azaz az ajándék egyben feladat is! Felelősséggel tartozunk mi, megajándékozottak! Mikor imádkoztunk legutóbb szenvedéllyel, hittel társunkért, gyermekünkért, a ránk bízottért?!
Kedves barátom mesélte, hogy egyszer, amikor vonaton utazott és épp Bibliát olvasott, leültek mellé rockerek, akikről kiderült, hogy sátánisták, és azt mondták neki, hogy rendszeresen, böjtölve imádkoznak azért a gonoszhoz, hogy keresztény házasságok menjenek tönkre… Mikor imádkoztál böjtölve – áldottként – legutóbb házasságodért?!…
(Floch Gábor Barnabás)