Amikor valaki újjászületik, gondolkozásában és következtetéseiben egy ideig nincs meg az az erőteljesség, ami azelőtt megvolt. Az új életet kifejezésre kell juttatnunk, ki kell formálnunk magunkban Krisztus indulatát: "Béketűrés által nyeritek meg lelketeket."
Sokan előnyösebbnek találják, ha megállnak a keresztyén élet küszöbén, ahelyett, hogy tovább mennének és hozzá hangolnák lelküket ahhoz az új élethez, amit Isten helyezett beléjük. Azért nem sikerül ez, mert tudatlanságban vagyunk saját természetünk felől; az ördögre tolunk sok mindent, aminek a mi fegyelmezetlenségünk az oka. Gondold csak meg, mivé lehetnél, ha összeszednéd magadat. Vannak dolgok, amikért nem kell imádkoznunk, például a hangulatokért. A hangulatok sohasem múlnak el imádsággal; a hangulatok akkor tűnnek el, ha felrúgjuk őket. A hangulatok fészke többnyire a testben van, nem a lélekben. Állandóan küzdenünk kell az ilyen testi állapotból eredő hangulatok ellen! Ne engedj nekik egy másodpercig sem!
Galléron kell ragadnunk és jól meg kell ráznunk magunkat, ilyenkor rájövünk, hogy meg tudjuk tenni azt, amiről azt gondoltuk, hogy képtelenek vagyunk rá.
A legtöbb ember átka a "nem akarásában" van! A keresztyén élet a szellemi bátorság egyetlen megtestesítője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése