A lelkünkre nehezedő bajok közepette csak Egyvalaki van, aki kisegíthet minket a nehézségekből és orvosolhatja nyugtalanságunkat. Minden dolgunkat Jézusra kell vetnünk és tudatosítanunk, hogy Ő jelen van és vezérel bennünket, hogy vele járjunk. Elménket szüntelenül Istenre kell irányítanunk, és akkor gyengeségünkben Ő lesz az erősségünk, tudatlanságunkban bölcsességünk, és törékenységünkben megtartó erőnk.
Tudnunk kell, hogy nem kell fölmennünk a mennybe, hogy Jézust aláhozzuk, sem a mélységbe, hogy őt onnan felhozzuk, mert Ő jobbunk felől áll és szeme szüntelen rajtunk vigyáz. Mindig legyünk tudatában, hogy az Úr nagyon közel van hozzánk, hogy vigasztalónk és vezetőnk legyen. Csak ily módon lehetünk bizalommal Isten iránt.
Elménket nevelnünk és képeznünk kell, hogy értelmes hitünk és megértésen alapuló kapcsolatunk legyen Jézussal. Hacsak nem ápoljuk folytonosan a kapcsolatunkat Istennel, eltávolodunk és elszakadunk Tőle. Barátkozzunk csak a körülöttünk élőkkel, vessük bizalmunkat az emberi erőbe, és szeretetünk elfordul az imádat igazi tárgyától. Nem engedhetjük, hogy Megváltónk iránti szeretetünk elhidegüljön. Ha kapcsolatunk van Vele, akkor mindig magunk elé kell állítanunk az Urat, és becses barátunkként néki adni az első helyet szívünkben. Beszéljünk páratlan szépségéről, és mindig tartsuk életben magunkban a vágyat, hogy Jézus Krisztust jobban megismerhessük. Akkor Lelke irányító erővé válik életünk és jellemünk felett…Ha volt valaha korszak, amikor az embereknek szükségük volt Krisztus jelenlétére, hogy jobbjuk felől álljon, akkor az most van…Folytonosan szükségünk van rá, hogy üdvösségünk Vezére mellettünk álljon.
(The Youth’s Instructor, July 19, 1894.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése