Az ember személyisége három részből áll: test, lélek és szellem. Isten imádása szellemi tevékenység. Mivel a dicséret lelki tevékenység, az imádás magasabb szintű a dicséretnél. A mindenható Isten, olyan embereket keres, akik szellemben és igazságban imádják Őt.
„Annakokáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.” (Zsidó levél 13,15)
A dicséret áldozat. Az ószövetségi áldozatnak nagyon tisztának, tökéletesnek kellett lennie, hogy kedves legyen Isten előtt. Például a gabona áldozatot meg kellett tisztítani a pelyvától. Az ételáldozatnak kovász nélkülinek kellett lennie. A kovász a hazugság, a bűn jelképe. Az ételáldozatban méz sem lehetett, mert a méz nem állja ki a tűznek próbáját. Hiába édes a méz, mert ha megég, korom és kátrány lesz belőle. A méz a hízelgő beszéd jelképe a Bibliában. Tömjént viszont kellett rakni az ételáldozatra, mivel ez a jó illatával kedves volt Isten előtt. A tömjén az imádást jelképezi. Só is kellett, hogy legyen az ételáldozatban. A só a szövetség jelképe. Istent imádni csak úgy lehet, ha szövetségben járunk Vele. A szövetség Istennel Jézus Krisztus által valósul meg az életünkben.
Az imádáshoz azonban kell a testünk is. Vannak bizonyos testhelyzetek, amik kifejezetten imádó testhelyzetek. Ilyen például a fej meghajtása (I. Mózes 24,48), a kezek széttárása Isten felé (II. Krónika 6, 12-13), a térd meghajtása (Efézus 3,14), az arcra borulás (I. Korintus 14, 25).
Amikor Dávid a városába vitte a frigyládát, végig táncolt az úton. Dávid ezzel a cselekedetével Istent imádta. Az imádásnak tehát a szellemből kell indulnia, de a testen keresztül valósul meg. Dávid felesége Mikál, e miatt a cselekedete miatt megutálta Dávidot, ezért meddő lett. Isten tehát megítéli azokat, akik az Őt imádókat kritizálják.
A testünket Isten formálta a kezével, a szellemünket pedig Isten lehelte belénk. E két részünk között ott a lelkünk. A testünket a szellemünkkel a lelkünk köti össze. A lélek adja az egyéniségünket. A lelkünk dönti el, hogy mit tegyünk, a szellemünket kövessük, vagy a testünket. Mivel a testünk a földből van, romlandó dolgok után vágyakozik, a szellemünk pedig, mivel Isten lehelte belénk, Isten felé vágyakozik. A kérdés az, hogy melyik hangra hallgatunk. Az embereknek nagyon sok problémája abból adódik, hogy a testükre hallgatnak a szellemük helyett. Sokszor a szellemnek rá kell vennie a lelket, hogy mozgassa jó irányba a testet. (103. Zsoltár) Ebben a zsoltárban Dávid a szellemével buzdítja a lelkét, hogy cselekedjen, áldja az Urat. Tehát a lelkünk hozza a döntést, és irányítja a testet.
„Elvettetik érzéki test, feltámasztatik szellemi test. Van érzéki test, és van szellemi test is.” (I. Korintus 15, 44)
A feltámadáskor a testünk szellemi test lesz, és nem érzéki test. Ez olyan test lesz, amit közvetlenül a szellemünk fog irányítani. Jézusnak is megdicsőült teste volt, miután feltámadt a halálból (pl. átment az ajtón).
Isten magasztalásának formái:
hálaadás, ezzel elismerjük az Ő jóságát, elismerjük azt, hogy Tőle van mindenünk, dicséret, ezzel elismerjük Isten nagyságát, és ezért dicsérjük Őt, imádás, ezzel elismerjük Isten tökéletes szentségét.
Isten jelenlétében folyamatos imádás van (Isten szentsége miatt), és a jelenlétébe belépni is csak imádással lehet. (95. Zsoltár) Feladatunk tehát az Atya és a Fiú magasztalása, és ebben segít nekünk a Szent Szellem.
Isten akarata, hogy Őneki hálát adjunk, dicsérjük és imádjuk őt. Ezek a cselekedetek a szellemedből indulnak ki. A szellemed ösztönzi a lelkedet, és lelked irányítja a testedet a dicséretre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése