(Jn 15,19)
Jézus mindenkivel jót tett, mégis sok támadás, rosszindulat, rágalom, gúny vette körül. Hogyan viselte ő ezt?
Az ördög többször is el akarta téríteni eredeti céljától, küldetésétől. Tanítványai közt is akadt, aki gáncsolta, megtagadta, elárulta. A nép vezetői pedig „állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána..., hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, s átadhassák a hatóságnak" (Lk 20,20).
Politikai csapdát állítottak: szabad-e adót fizetni a császárnak? Vallási rejtvényt agyaltak ki: ha van feltámadás, kinek a felesége lesz az, akinek több férje is meghalt? Nem fogytak ki a gonosz ötletekből, míg végül keresztre juttatták őt.
Hogyan hordozta ezt Jézus? Természetesnek tartotta, mert tudta, hogy az ő tiszta, isteni jelleme olyan idegen ebben a megromlott világban, mint a világosság a sötétségben. Ezért soha nem lett ideges, sem dühös, nem ütött vissza, nem sértődött meg. Szelíden válaszolt a provokatív kérdésekre is.
Erre bátorította az övéit is: aki „felülről született", az nem e világból való, s azt gyűlöli az Isten nélküli világ. De szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok értük (Mt 5,44)! Ő is ezt tette még a kereszten is, utolsó leheletéig.
Két rendíthetetlen pillérre épült Jézus magatartása.
Az egyik az Atyától való függés, a benne való teljes bizalom, a neki való feltétlen engedelmesség. Ettől nem lehetett eltéríteni.
A másik: kimondhatatlan szeretet azok iránt is, akik bántották. Ez az elfogadó, megbocsátó szeretet azonban nem jelentette azt, hogy minden igazságtalanságot szó nélkül tűrt volna. Adott esetben megszólalt és leleplezte a hamisságot, de még ezt is mindig a támadó érdekében tette, őt szembesítette az igazsággal.
Kérjük el tőle mi is ezt a józan béketűrést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése