Egy szerecsen férfi, a szerecsenek királyasszonyának főembere és egész kincstárának felügyelője felment imádkozni Jeruzsálembe.
(Csel 8,27.)
|
A Jeruzsálembe menő főember képe az Isten után
vágyódó szív példája, amilyet gyakran lehetett találni a pogány
világban.
Ő olyan ember volt, aki sokra vitte az életben. Randákénak, Etiópia királyasszonyának kincstári felügyelője, pénzügyminisztere volt. Kereskedői útjaik során ide is eljutottak a zsidók, letelepedtek és zsinagógát építettek, amelyben istentiszteletüket tartották. Annak a híre, hogy csak egy igaz Isten van, az udvari főembert igen mélyen megragadta. A pogányság tele volt a bálványistenek sokaságával, és a démonok seregeitől való rettegésben élt. A főember részt vett a zsidók istentiszteletein, megtanulta nyelvüket, s végül elhatározta magát, hogy vállalja a jeruzsálemi utat, hogy ott a templomban Isten áldásában részesüljön. Sok akadály tornyosult előtte: a hetekig tartó utazás tele veszéllyel, göröngyös utakon, homok- és kősivatagokon át, víztelen és rablójárta vidékeken keresztül. Semmitől sem riadt vissza. Nem törődött a veszélyekkel, azzal, hogy hetekig a kocsin kell hálnia. Ezek a gondolatok nem nyomtak annyit a latban, mint az Atyák hite után való nagy vágyakozása. Az ősi pogány hittől való elfordulása pedig életét is, állását is veszélyeztette. De az élő Isten után való szomjúsága olyan erős volt, hogy semmi sem akadályozhatta meg őt abban, hogy az élő Isten imádására az Ő szent templomát felkeresse. Mennyire megszégyenít sok keresztyént ennek a pogány embernek a buzgósága! Ha saját lelkünkről van szó, ne legyen semmilyen út sem hosszú, sem nehéz! A szerecsen főember Délnek királyné asszonyával, aki Salamonhoz ment, vádolni fogja azokat, akik restek a hitben
(Mt 12,42).
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése