Az Úr angyala így szólt Fülöpnek: ... menj arra az útra, amely Jeruzsálemből Gázába megy. (Csel 8,26.)
A szerecsen főember megtérésének a történetével foglalkozunk. Ő az első zsenge Afrikából, a fekete földrészről.
Mielőtt közelebbről szemügyre vennénk őt, nézzük Fülöpöt, a misszionáriusát!
Fülöp szemmel láthatóan Isten különös vezetése alatt áll. Közvetlenül irányítja az Úr, amikor Gáza felé vezeti. Angyalnak kell ezt a parancsot átadnia.
Mindmáig vezethet bennünket Isten, ha Ő úgy akarja.
Csodálatos módon is tudtul adhatja kézzelfoghatóan akaratát. Ezek azonban kivételek. Ilyeneket sohasem kell keresnünk és igényelnünk.
A történetben az isteni vezetésnek egy másik módját is láthatjuk, a Lélek által való vezetést.
Amikor Fülöp a megparancsolt helyre ért, ahol a kocsit meglátta, így szólt a Lélek neki: "Menj oda és csatlakozzál ehhez a kocsihoz!"
Nagy lelki érzékenység és szent józanság szükséges ahhoz, hogy a Lélek szavát különleges esetekben meghalljuk.
Sok rajongó összetéveszti a saját ötletét a Szentlélek hangjával, s minden tettét így menti: "a Lélek mondta ezt nekem".
Igazán a Lélek vezetése volt, amikor Simeon a Lélek indítására a templomba ment; amikor Pált megakadályozta a Lélek abban, hogy Ázsiában munkálkodjék. Nemcsak Pál vette észre ezt a tiltást, hanem kísérői is (Csel 16,6).
Végül Fülöpöt az írott Ige által vezette Isten. A főember hangosan olvasta Ézsaiás könyvét, az 53. részt, az Igét Isten Bárányáról. Itt már nem kellett angyali utasítás. Az evangélium középpontjához, az Úr Jézus keresztjéhez érkeztek.
Tudunk-e örülni Isten vezetésének?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése