Napi áhítat- Nagy titok ez

Hét témája: Ökumené, keresztény egység

Olvasmány: Ef 5,25–33
 

A Krisztus iránti engedelmességünk a vele való egység gyakorlati kifejeződése.

„Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.”

Magyarázat

Kettős szövetségi rendben élünk. Egyszer: férj és feleség a házasság szövetségében él, másodszor: mint hívő emberek Istennel az Úr Jézusban nyert új szövetségben. E kétféle szövetség kölcsönösen segít mélyebben megérteni e létformák belső törvényszerűségeit és összefüggéseit. Ha a házasságot tanulmányozzuk, az reflektál a Krisztussal való kapcsolatra, ha Krisztus és a gyülekezet kapcsolatát tanulmányozzuk, jobban megérthetjük házassági szövetségünk titkait is. Éppen ezért az Írás a férfiak feleségük iránti szeretete milyenségének mértékéül a Krisztus gyülekezete iránti szeretetét szabja. Viszont ahogy a szerető férj ragaszkodik feleségéhez, „táplálja és gondozza” (azaz a létfenntartásán fáradozik), ugyanúgy – vagy még inkább, isteni többlettel – Krisztus is ezt teszi gyülekezetével. Tagjai vagyunk testének, részesei a közbenjáró gondviselésének. Boldogan élhetjük meg, hogy ami velünk történik, az a gyülekezet Urának előrelátó gondoskodásában történik. Mint feleségét őszintén, mélyen szerető férj, Krisztus is féltő szeretettel tekint a kísértések világában haladó gyülekezetére. Várja, hogy az övéi engedelmeskedjenek neki, elfogadják vezetői hatalmát, ne vitassák parancsolatait, igazságát, hanem viszonos szeretetük mutatkozzék meg Uruk iránti tiszteletükben.

(Lukács Tamás)