István azonban teljes volt Szentlélekkel, a
mennyre függesztette tekintetét, látta Isten dicsőségét és Jézust
Istennek jobbja felől állani. (Csel 7,55)
|
Istennek Lelke három különböző bepillantást
ajándékozott Istvánnak halála napján. Először is bepillantást Isten
Igéjébe. A Biblia úgy volt előtte, mint egy felnyitott könyv. Világosan
látta, hogyan vezette Isten az Ő népét, és hogyan állt ellene Izrael
Istennek. Fénysugarak sokasága támadott fel előtte Isten Igéjéből.
Mennyire másként volt ez hallgatóinál! Jóllehet azok is mindnyájan olvasták a Szentírást szombatonként, de a Mózes-leple ott maradt szemükön. Semmit sem értettek meg a Szentírásból. Hiányzott a Lélek ajándéka. István azonban Isten tetteit látta Izrael történetében az Igéből. István bepillantást nyert az emberek belső lelkivilágába is. A körülötte lévők kegyes emberek voltak, a templom buzgó látogatói. Egyeseket közülük mások kedvezőbben ítéltek meg, mint ő. István azonban, aki teljes volt Szentlélekkel, keménynyakúaknak, Isten iránt engedetleneknek és gyilkosoknak nevezi őket! Ezek a kifejezések nem testi indulatból származtak, hanem a Szentlélek megvilágosító erejéből, aki megmutatja romlottságunkat, de mások igazi állapotát is. Hogyan szólítana meg minket István, ha előttünk állana? Jó lenne elgondolkozni erről! Végül a Szentlélek bepillantást engedett Istvánnak a mennybe. A láthatatlan világot függöny takarja el előlünk, amin szemünk át nem láthat, csak hitünk hatolhat át rajta. Újra és újra enged azonban bepillantást Isten éppen a haldoklóknak a dicsőségbe. Ezt élte át István is. Kettőt láthatott a túlvilágból: Isten dicsőségét és Jézust. Itt lenn nem volt más látható, mint nyomorúság és gonoszság. Mindezt nem volt nehéz neki elhagyni, miután bepillantást nyert a soha el nem múló dicsőségbe. Ha gyakrabban néznénk hitben Isten dicsőségét, könnyebben megszabadulnánk a világ hiábavalóságaitól. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése