Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, 5 és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. 6 Ezért mérgeskígyókat küldött az ÚR a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt. 7 Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. 8 Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. 9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt. "És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne." (Jn 3,14-15) A sajnálkozás a büntetés után következett. Az izráeliták először panaszkodtak az utazás és az ennivaló miatt. Aztán zsörtölődtek Mózes és Isten vezetése miatt. Pillanatnyi felháborodásukban ellökték maguktól azt a kiváltságot, hogy ők Isten tulajdon népe lehetnek. Kötekedtek Urukkal, kihívó módon arra kényszerítették, hogy elvesse őket. És csak amikor haldokoltak a mérges kígyók marásától, csak akkor kiáltottak Mózeshez, könyörögve neki, hogy imádkozzék értük. "Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk." Izráel népe porig alázva felkiáltott: "Ments meg minket!" Isten igen meglepő módon válaszol. Azt mondta Mózesnek, hogy készítse el egy kígyónak a hasonmását, és tegye egy rúdra. Amikor aztán a kígyó megharap egy embert, s a méreg kezd szétáradni annak szervezetében, akkor feltekinthet a rézkígyóra és meggyógyulhat. Mintegy 500 évvel később az izráeliták tömjént égettek a bronzkígyó előtt, míg aztán egy istenfélő király meg nem semmisítette a kabalát (2Kir 18,4). Izráel vándorlásai történetének ezt a rövid és keserű epizódját el is lehetne felejteni az egyházban, ha nem lenne tény az , hogy ez a megmentő jel az Újszövetségben szemléltető eszköz lett. Úgy tűnik, hogy maga Jézus alkalmazta a kígyó figuráját döntő érvül Nikomédus oktatásához. Először alázatra tanította a zsidók főemberét, és mindannyiunkat, amikor kijelentette, hogy a test csak test, és hogy a gyarló ember képtelen megragadni azt az életet, amelyik Istentől ered. És akkor a mi egyetlen Tanítónk a bronzkígyót választotta arra, hogy megmutassa, Istenre tartozik, milyen "gyógyszert" választ. "Úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie" (ti. a Messiásnak a rúdra vagy keresztre), "hogy aki hisz" (vagyis úgy tekint rá, mint Istentől jövő üzenetre), "annak örök élete legyen őbenne." Ilyen egyszerű és ilyen mélyértelmű. Mindnyájan haldoklunk, és senkinek sincs gyógyszere. Akkor nekünk adja Isten a keresztre feszített Jézust. Minden, amit tennünk kell, ennyi: feltekinteni, hogy éljünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése