„Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.
De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg,
Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.”
De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg,
Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.”
A gyülekezeti egység mindig valami mentén jött
létre. Voltak, vannak gyülekezetek, melyek egy divatos tevékenység közös
művelésével képeztek egységet. Vannak, akiket egységben tart valaminek
az elutasítása. Sajnos vannak olyanok is, akik megmaradtak a törvény
tételeinél, és bilincsbe zárja őket a betűhöz ragaszkodás. Abban vélik
igaz voltukat, hogy még akkor is a „nevelőnek” alávetve élik „hívő”
életüket, amikor már az istenfiak szabadságában kellene lenniük. A
„nevelőnek” rendelt ideje és célja volt: hogy Krisztushoz vezéreljen.
Ők viszont megrekedtek az út egy szakaszán. Egységet élnek meg ők is, de nem helyénvaló módon, nem Isten országának rendje szerint. Krisztus gyülekezete viszont egységének alapját abban látja, hogy minden tagja megbékült Istennel, és teljes örömmel elfogadja, hogy felszabadult a bűnvád alól.
Életét a „Krisztusba belemerülve” éli, új emberként Krisztust felöltve magára.
A krisztusi ember élete nem életkor kérdése, sem nemi hovatartozásé, de nem is nemzeti vagy faji kérdés. Egyetlen, ami számít: Krisztusban van, a Krisztus tulajdona. Ennek titkát az apostol mint üdvös tényt tárja fel: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.” A Krisztusban nyert üdvösség a keresztény egység alapja.
Ők viszont megrekedtek az út egy szakaszán. Egységet élnek meg ők is, de nem helyénvaló módon, nem Isten országának rendje szerint. Krisztus gyülekezete viszont egységének alapját abban látja, hogy minden tagja megbékült Istennel, és teljes örömmel elfogadja, hogy felszabadult a bűnvád alól.
Életét a „Krisztusba belemerülve” éli, új emberként Krisztust felöltve magára.
A krisztusi ember élete nem életkor kérdése, sem nemi hovatartozásé, de nem is nemzeti vagy faji kérdés. Egyetlen, ami számít: Krisztusban van, a Krisztus tulajdona. Ennek titkát az apostol mint üdvös tényt tárja fel: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.” A Krisztusban nyert üdvösség a keresztény egység alapja.
(Lukács Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése