Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Vidd ki az átkozódót a táboron kívül... és kövezze azt agyon az egész gyülekezet!      3Móz 24,14

Egy istenkáromlóról és annak haláláról beszél itt az Ige. Ez egy egyiptomi férfinek és egy izraelita asszonynak, név szerint Selomitnak a fia volt a Dán nemzetségből. A fiatalember veszekedett a táborban egy zsidó férfivel, közben Istent káromolta és átkozódott. Mózes megkérdezte az Urat, hogy mi legyen vele. A válasz ez volt: mindazok, akik hallották káromlását, kövezzék halálra. Micsoda sors! Kánaán felé meghalni gonosztevőként! Hármas intelmet vegyünk ebből a történetből. Első: ne köss könnyelműen házasságot! A fiúnak az anyja egyiptomi férfihez ment feleségül. Ez a kapcsolat nem volt kedves Isten előtt. Ő megtiltotta a pogányokkal való házasságot. Már a szülők kapcsolatában benne volt a fiú gonosztettének a csírája. Egy ilyen vegyes házasságban hogyan lett volna lehetséges a gyermeket egységesen Isten félelmében nevelni? A fiú már korán hallhatott apjától és annak rokonságától ilyen káromkodásokat. Az Úr őrizzen meg bennünket és szeretteinket a könnyelmű jegyességtől, s a szentségtelen, fegyelmezetlen házasélettől. A történet óv bennünket a veszekedéstől is. A Biblia az emberi bűnöknek egészen a gyökeréig szokott elmenni. Ez esetben a gyökér a veszekedés volt. Nézeteltérés lép fel. Az ember egyre jobban belelovalja magát. Elönti a méreg, s így ér a bűnhöz, amelynek büntetése a halál. Ó, mennyi rettenetes gonosztett kezdődik veszekedéssel! Legyünk mi a békesség fiai! Végül óv bennünket ez a történet a meggondolatlan beszédtől is. Még maga Mózes is szólt meggondolatlanul, ami számára is végzetessé vált. Emiatt nem mehetett be Kánaánba. Legyen nyelvünk is Isten Lelkének uralma alatt!