,,Ha valóban kezembe adod ezt a népet, eltörlöm városait.,,-4Móz 21,2
A lelki életben vannak harcok, amik hasonlítanak Arad királyának Izrael ellen való harcához. Az újszövetség hívőinek megvan az ígéretük: "A bűn tirajtatok nem uralkodik" (Róm. 6,14).
Ez az Ige olykor túlzott reményeket ébreszt. A bűn nem halt ki belőlünk, sőt heves erővel megrohamozhat bennünket. Nem feltétlenül szükséges, hogy alulmaradjunk, de minden igazi harcos szenvedett már olyan vereséget, mint amilyet Izraelnek Arad királya okozott. Isten gyermeke a vagyonában keletkezett kárt, vagy a betegséget csendes lélekkel Isten kezéből elveheti. De a bűntől való legyőzetést nem, ez mindig mély fájdalmat, könnyeket kell, hogy okozzon! Könnyeket, ahogy Dávid mondja: "Könnyeimmel áztattam párnámat egész éjjel". Ezek a könnyek azonban nem a harc végét jelentik. A veszély meggyőzi szívünket arról, hogy a mi erőnk semmi. A győzelem az Úré. Most már Isten erejébe vetett hittel indulunk a harcba, s így lesz győzelem, Isten győzelme. Itt is van "Horma": pusztulás.
A legtöbb keresztyénnek a szíve olyan, mint Kánaán az első honfoglalás után. Nagy területek megtisztultak az ellenségtől, de a külterületeken kanaániták laktak, akiknek vasszekerük volt. Ezeket életben hagyták, mert nagyon erősek voltak (Bír. 1,19). Nem szabad ennek így lenni!
A Kol. 3,5 felhív bennünket: "Öldököljétek meg tagjaitokban, ami földi: paráznaságot, tisztátalanságot, ... fösvénységet"! "Ha a szemed botránkoztat, vájd ki azt! Ha kezed vagy lábad megbotránkoztat, vágd le azokat!" Ki jut el a gyakorlatban ehhez a "Hormához"?
Dávid mondja a Zsoltárok 101,8-ban: "Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt". Ez azt jelenti: a bűnöktől való megtisztulás nem alkalomszerű, hanem naponkénti feladatunk. Ez legyen könyörgésünk minden reggel.
Így rámutat Isten a különféle veszélyekre, és a győzelemhez szükséges erőt is megadja szent helyéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése