| 1 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! 3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. | | 4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, 5 micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? 6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. | | 7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: 8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, 9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. 10 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön! |
|
 Ha valaki egy húszemeletes épület tetejéről készítene rólad egy fényképet miközben te lenn az utcán sétálsz, olyannak látszanál, mint egy hangya a dzsungelben. De ha ez a felvétel úgy készülne, hogy te magad közben azon az épületen állsz, akkor a fénykép azt mutatná, hogy a többi épület fölé tornyosulsz, míg a város lábad alatt van. Minden a látószögtől függ. Az egyik látószögből nézve valaki jelentéktelen, egy másik távlatból pedig lenyűgöző.
A Biblia azt akarja, hogy mindkét látószögből nézzük az embert. Az ember olyan kicsi - és olyan nagy. Olyan kicsi, ha azt vesszük tekintetbe, ami felette van. De nagy, ha mindazt megnézzük, amit Isten alávetett neki. Ha kivetítjük az egekkel a háttérben, jelentéktelen, de a műhelyében (vagyis a Földön) az ember király. Isten mindent a lába alá vetett.
Ezért amikor egy embert kérkedni hallunk, úgy kell őt magunk előtt látnunk, mint aki Isten nagyságos égboltozatával vagy hegyvonulataival a háttérben áll, és össze kell borzadnunk. Miért? Mert egy ember felmagasztalta magát.
Másfelől azonban, akkor is össze kell borzadnunk, amikor látunk valakit, aki annak a rabszolgája lett, amit Isten rábízott: egy gazdaságnak, részvényeinek és kötvényeinek, gépeknek, az anyagnak. Az ember kevéssel lett kisebbé, mint amilyen Isten. Szánalomra méltó koldussá válik azonban, ha a dolgok szolgájává zsugorodik.
Meg kell tanulnunk az embert úgy nézni, ahogy a Biblia nézi. És csak akkor lehetünk Istentől akart emberfajtává, ha Jézus megtanít bennünket megint arra, hogy hogyan legyünk férfiak és nők Isten világában.
A szuverén Isten előtt kicsik vagyunk. Tenyeréből eszünk és kegyelméből élünk. Senkinek nincs joga a saját maga szabályait megalkotni, viszont az emberi erőnél többre van szükség, hogy megtartsuk Isten szabályait. Ugyanakkor az Úr megváltottai soha nem zuhanhatnak bele az emberek és a dolgok rabszolgaságába. Isten palotájának hercegei és hercegnői ők. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése