„Rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.” (Lukács 23,26)
Simon kereszthordozásában annak a cselekedetnek a példázatát tekintjük, mely Krisztus gyülekezetére nemzedékről-nemzedékre lett bízva. A gyülekezet Jézus követésének a kereszthordozója. Kedves keresztyén, figyeld meg, hogy az Úr Jézus nem úgy szenvedett, hogy téged minden szenvedéstől felmentsen. Ő hordta keresztjét, de nem azért, hogy te a kereszt alól kibújhass, hanem, hogy annál könnyebben hordhasd azt. Krisztus kiszabadít a bűnből, de nem a gondokból; gondold meg ezt és készülj fel a türelemhez!
De vigasztaljuk magunkat azzal a gondolattal, hogy mi épp úgy, mint Simon is, nem a magunk keresztjét, hanem a Krisztus keresztjét hordozzuk. Ha jámborságodért szidnak és gyaláznak, ha isteni félelmedet kegyetlen gúny ítélete alá veszik, akkor jusson eszedbe, hogy ez nem a te kereszted, hanem Krisztus keresztje; s mily dicső dolog az Úr Jézus keresztjét hordozni!
Te a keresztet utána viszed. Ó, mily üdvös kíséreted van, ösvényeidet Urad lábnyomai jelzik. Utad meg van jelölve. Ez az Ő keresztje, ki előtted megy, mint a pásztor a juhai előtt. Vedd fel keresztedet és kövesd Őt.
Azt se feledd el, hogy ezt a keresztet vele együtt hordozod. Némelyek úgy vélik, hogy Simon a keresztnek csak az egyik végét vitte, nem az egész keresztet. Az nagyon lehetséges: Krisztus talán a nehezebb részét – a felső végét – magára vette, Simon pedig a könnyebb végét vihette. Nálad minden esetre így áll a dolog; te csak a könnyebb részét hordod a keresztnek, a nehezebb részt Krisztus hordozta.
Jóllehet, Simonnak a keresztet csak rövid ideig kellett hordozni, mindazáltal örök dicsőséget szerzett az neki. Az a kereszt is, melyet mi hordozunk, csak kevés ideig nehezedik ránk és azután nyerjük a koronát és a dicsőséget. Valóban, a keresztet kedvelnünk kell, ahelyett, hogy attól visszarettennénk, nagyra kell azt becsülnünk, mert az szerez nekünk örök és felfoghatatlanul értékes dicsőséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése