2017. április 5., szerda

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Júdás

"Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt. "(Mt 26,16)


Az evangéliumok a legrészletesebben Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (passióját) írják le. Ennek kapcsán sok szereplőt közelről is megismerhetünk. Vegyük őket sorba!

Időrendben Júdás volt az első. Ő árulta el Jézus ellenségeinek, hogy hol foghatják el a Mestert feltűnés nélkül. A látszat azt mutatta, hogy Júdás Jézus tanítványa, hallotta, látta őt éveken keresztül. A tanítványi kör pénztárosa volt, aki néha el is csent a közös kasszából. De egyébként úgy tűnt, rendben van az élete, követi a Mestert. A valóság azonban az volt, hogy végig mást várt Jézustól, mint amit ő hozott. Júdás azt akarta, hogy Jézus messiási hatalmával űzze ki a rómaiakat, Jézus pedig az egész emberiség bűnkérdését jött megoldani. Árulásával is kényszerhelyzetbe akarta hozni a Megváltót, hogy végre cselekedjen. S amikor látta, hogy nem ez történt, hanem valójában Jézus kínhalálának az okozója lett, öngyilkosságot követett el. Ő karddal akart segíteni egy kis népen, Jézus a kereszttel segített az egész világon. Júdásnak Jézus segítsége kellett volna, hogy elérje saját célját, de nem kellett neki uralma. Bensőleg soha nem azonosult vele.

Milyen nagy dolog, ha valaki őszintén bevallja: vétkeztem! De ha a bűnével nem Jézushoz megy, és nem lesz abból bűnvallás, a bűne megfojtja az embert.

Jézus közelében is maradhat valaki tőle távol, ha nem rendeli alá magát mindenestől a Megváltónak.

Az idők folyamán az emberi fantázia sok mindent kitalált Júdásról, aminek semmi történeti alapja nincs. Ne zavarja ez meg az evangéliumok hiteles tudósítását! Júdás nem hős és nem áldozat.
A maga függetlenségét Jézus mellett is megőrző, képmutató ember, aki saját bűnének csapdájába esett: pénzért elárulta azt, aki mindvégig szerette őt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése