(Zsolt 119:127)
E vészterhes napokban vajon kevésbé szenteljük oda magunkat Isten igazságának, és kevésbé ragaszkodjunk törvényéhez, mint a régi időkben? Pontosan azok az állapotok uralkodnak, melyekről Krisztus beszélt, hogy be fognak következni, mielőtt másodszor eljön majd nagy hatalommal és dicsőséggel. Az eluralkodó istentelenség megbénítani, sőt elpusztítani látszik az igaz hitet és istenfélelmet. De pontosan ez az időszak az, amikor a keresztény feddhetetlenségnek a legragyogóbban kell fénylenie a képmutatás és romlottság salakjával szemben.
Most van itt az ideje, hogy Krisztus választottai megmutassák az Ő szolgálatára való odaszenteltségüket -, az idő, amikor követőinek a legszebb tanúságot kell tenniük, szilárdan megállva az elhatalmasodó gonoszság ellenében.
Amikor látjuk Isten törvénye figyelmen kívül hagyásának eredményét – a becstelenséget, lopást, féktelenséget, kicsapongást és gyilkosságot - , elmondhatjuk a zsoltárossal: „Jobban kedvelem parancsolatodat az aranynál, jobban a színaranynál.” „Törvényed megtartóinak nagy lesz jutalmuk”. Amikor Isten törvényét félreteszik, az a legnagyobb nyomorúságot eredményezi úgy a családoknak, mint a társadalomnak. Egyetlen reményünk abban van, ha hűségesen ragaszkodunk Jahve előírásaihoz. A hitetlen Franciaország egyszer már megpróbálta elutasítani Isten tekintélyét. Micsoda szörnyű dolgok következtek ebből! Az emberek félredobták az isteni törvényt, mint igába taszító köteléket, és miközben szabadságukkal dicsekedtek, a legnagyobb zsarnok uralma alá helyezték magukat. Anarchia és vérontás uralta azt a szörnyű napot. Ez azt bizonyította a világ számára, hogy a rend és a kormányzat felbontásának legbiztosabb módja Isten törvényének félretevése…
Ahelyett, hogy úgy éreznénk, hogy a legkisebb mértékben is mentségünk van a további törvényszegésre, minden eddiginél inkább tudatosítanunk kell Isten kívánalmainak igazságát magunkra nézve, csakúgy, mint törvényének szent voltát, mert Krisztusnak meg kellett halnia, hogy fenntartsa annak tekintélyét.
Amikor látjuk Isten törvénye figyelmen kívül hagyásának eredményét – a becstelenséget, lopást, féktelenséget, kicsapongást és gyilkosságot - , elmondhatjuk a zsoltárossal: „Jobban kedvelem parancsolatodat az aranynál, jobban a színaranynál.” „Törvényed megtartóinak nagy lesz jutalmuk”. Amikor Isten törvényét félreteszik, az a legnagyobb nyomorúságot eredményezi úgy a családoknak, mint a társadalomnak. Egyetlen reményünk abban van, ha hűségesen ragaszkodunk Jahve előírásaihoz. A hitetlen Franciaország egyszer már megpróbálta elutasítani Isten tekintélyét. Micsoda szörnyű dolgok következtek ebből! Az emberek félredobták az isteni törvényt, mint igába taszító köteléket, és miközben szabadságukkal dicsekedtek, a legnagyobb zsarnok uralma alá helyezték magukat. Anarchia és vérontás uralta azt a szörnyű napot. Ez azt bizonyította a világ számára, hogy a rend és a kormányzat felbontásának legbiztosabb módja Isten törvényének félretevése…
Ahelyett, hogy úgy éreznénk, hogy a legkisebb mértékben is mentségünk van a további törvényszegésre, minden eddiginél inkább tudatosítanunk kell Isten kívánalmainak igazságát magunkra nézve, csakúgy, mint törvényének szent voltát, mert Krisztusnak meg kellett halnia, hogy fenntartsa annak tekintélyét.
Az engedelmesek hamarosan látni fogják Isten törvénye megtartásának áldásait.
(The Signs of the Times, December 15, 1881.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése