Isten azért választotta ki Izraelt, hogy az igazság felbecsülhetetlen kincsének letéteményese legyen minden nemzet számára, és törvényét azért adta nekik, hogy a jellem próbaköve legyen, a jellemé, melyet ki kell fejleszteniük a világ, az angyalok és az el nem bukott lények előtt… Engedetlensége és hűtlensége által a választott nép épp az ellenkező jellemet alakította ki, mint amit Isten megkívánt a törvénynek való engedelmesség által. Saját előírásaikat helyezték az igazság fölé… Isten törvényét betemették az aprólékos külsőségek alá, mint amilyen az étkezések előtti gyakori kézmosás, vagy az edények és poharak tisztogatása volt. A tizedet még az egyszerű kerti növényekre is kivetették. Nekik mondta Krisztus: „Pedig amazokat kellene cselekedni, és ezeket sem elhagyni.”
E hangzavar közepette kellett felcsendülnie a mennyből jött tanító szavának, aki ihletett ajkakon keresztül szólt az emberszívekhez, és hirdette a mindenkit megpróbáló, fontos igazságokat…
Mint Istentől jött tanítónak, Krisztusnak az volt a feladata, hogy elmagyarázza Isten kormányzata törvényeinek igazi jelentőségét…Visszaállította az igazságot Isten törvényeinek keretei közé, és eredeti fényében ragyogtatta fel azt…Megkoronázta az isteni előírásokat, és az örökkévaló, romlatlan igazsághoz társította azokat, mint amik Istennek, minden igazság Forrásának jóváhagyását bírják…
Krisztus nem csak azért jött, hogy érvényesítse a törvényt e világ lakosai előtt, hanem azért is, hogy élete által örökre megalapozza Isten törvényének állandóságát…Isten senkit sem hagy magára, aki az Ő gondjaira bízza lelkét. Mindvégig szereti őket, mert szeretik Jézust… (Ellen G. White Manuscript 125, 1901.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése