Az isteni törvény azt kívánja tőlünk, hogy szeressük Istent mindenek felett, és felebarátunkat, mint önmagunkat. E nélkül a legnagyobb hitvallás is csak merő képmutatás.
Isten imádója rá fog jönni, hogy az önzés egyetlen szikráját sem dédelgetheti. Nem teljesítheti Isten iránti kötelességeit és nyomhatja el egyúttal embertársait. A második nagy parancsolat hasonló az elsőhöz: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” „Ezt cselekedd és élni fogsz.” Ezek Jézus Krisztus szavai, amitől nem lehet eltérni sem férfinak, sem nőnek, sem fiatalnak, aki keresztény akar lenni. Az Isten parancsolatai iránti engedelmesség az, ami az Istenhez való hasonlatossághoz alakítja a jellemet.
A szenvedő felebarát cserben hagyása Isten törvényének megszegése…Aki szereti Istent, nem csak embertársait fogja szeretni, hanem minden teremtmény iránt gyengéd együttérzést tanúsít, melyeket Isten alkotott. Amikor Isten Lelke tölti be az embert, akkor mások megsegítésére fog törekedni, nem pedig arra, hogy szenvedést okozzon…
Minden szenvedővel foglalkoznunk kell, magunkat pedig Isten munkásainak kell tartanunk, akiknek feladata, hogy legjobb tehetségük szerint segítsék a rászorulókat. Istennel együtt kell munkálkodnunk. sokan vannak, akik szeretik rokonaikat, barátaikat és ismerőseiket, de nem tanúsítanak kedvességet és megértést azok iránt, akiknek együttérzésre és szeretetre van szükségük.
Kérdezzük meg buzgó szívvel: „Ki az én felebarátom?”
Nem csak közeli barátaink és azok, akik a gyülekezethez tartoznak, vagy úgy gondolkodnak, mint mi.
Az egész emberi család felebarátunk. Mindenkivel jót kell tennünk, különösen hitünknek cselédeivel.
Be kell mutatnunk a világnak, mit jelent Isten törvényének megtartása. Szeretnünk kell Istent mindenek felett, és felebarátunkat, mint önmagunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése