Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Akiket a Lélek vezet

"Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. "(Lk 24,31)

Ez a történet csúcsa. A két férfi behívta Jézust az otthonukba, tudomásul vették, hogy mint Úr van ott jelen, s erre lehullt a hályog a szemükről, felismerték vendégükben a megfeszített és feltámadott Krisztust. Ő pedig ezt követően eltűnt előlük. - S mi a különös? Hogy nem hiányolják, hanem minden tanácskozás nélkül olyasmit tesznek, ami már nem rájuk, hanem Krisztusra jellemző. Krisztus kezdi irányítani őket. Hogyan? Szentlelke által. Mert csak „előlük" tűnt el, de nem hagyta őket magukra. Jézus Krisztus nem testi jelenlétével akar egy ideig velünk maradni, hanem Lelke által mindörökre bennünk.

Hogyan is ígérte ő ezt? „...kérni fogom az Atyát, s másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké... nálatok lakik, sőt bennetek lesz." (Jn 14,16-17) „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet (Úrnak tekint, engedelmeskedik nekem); azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála." (Jn 14,23)

A mennybemenetellel végleg megszűnik, hogy Jézus fizikai jelenlétével segíti tanítványait. De a „másik Pártfogó", az ő Szentlelke belülről irányítja a benne hívőket. Ebből kaptak ízelítőt az emmausi férfiak, s ezt tapasztaljuk mi is ma.

Ők „még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe", hogy elújságolják: Krisztus feltámadt, él! Krisztust viszik magukkal a kétségbeesett tanítványokhoz, és Krisztus viszi őket. Már nem a külső körülmények szabják meg a magatartásukat, hanem a Szentlélek vezeti őket belülről. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." (Róm 8,14) Ez lett annak a gyümölcse, hogy hallgatták Jézus igemagyarázatát, s behívták őt a házukba és a szívükbe.

Bizonyságok

Ha a Fiú megszabadít… (Jn 8,36)

Több éve már annak, hogy felfigyeltem a TV-ben elhangzó interjúra, amiben egy természetgyógyász az úgynevezett kézrátételes fényadásról beszélt. A lényege az volt, hogy a fényadáskor tulajdonképpen szeretetet adunk át a másik beteg embernek és ez alatt mind a ketten gyógyulnak.

Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek, mert egy súlyos betegséggel kínlódtam, és erkölcsileg nagyon mélyen voltam. A tanfolyam első előadásain az előadó a Bibliából vett igék alapján beszélt a szeretetről, és hogy ezt hogyan kell továbbadni a betegeknek. A tanfolyam elvégzése után ingyenes gyógyítói napokon sok beteg örömmel mondta, milyen jó, hogy végre valaki türelemmel meghallgatta problémáikat, mert ez fél gyógyulás. Egy ilyen gyógyítói napon kihirdették, hogy jelentkezni lehet úgynevezett kézelemzési tanfolyamra, amire a jó tapasztalatok alapján fényadók és betegek is sokan jelentkeztek.

Ekkor kezdődött életemben az a sorozat, ami az úgynevezett szeretet adástól a kézelemzés, íriszdiagnosztika, pszihotronika, szellemgyógyászat és radiesztézia olyan fokáig terjedt, amely az érzéken túli észleléssel foglalkozik, de nem tudomány. Egy szenzitív ingázó a mások tudatalattiját be tudja mérni, vagyis bármit megtudhat róla, de mindezt csakis úgy, hogy az ingázó tudatos párbeszédet folytat az ingázáskor egy démoni szellemmel, aki először készséggel segít, de aztán benyújtja a számlát.

Ekkor már egyedül csak Jézus Krisztus tud ebből a rabságból kiszabadítani. Ez nagyon bebizonyosodott, mert amikor szabadulni akartam, sorozatos autóbalesetek jöttek, és végül egy táblával védett kereszteződésnél – mintha redőnyt húztak volna le a szemem előtt – megállás nélkül behajtottam a főútra, egyenesen egy teherautó két kereke közé. Amikor felocsúdtam az ütközés okozta kábulatból, kinyitottam a totálkárossá vált autó összeroncsolt ajtaját, és kiszálltam egyetlen karcolás nélkül. Az intézkedő rendőr, amikor meglátott, így kiáltott föl, “ember, maga másodszor született”!

Ezután jött – már Isten kegyelméből – egy olyan sorozat, hogy “véletlenül” kaptam Máté evangéliumáról szóló kazettát, amit a hosszú utaimon többször végighallgattam. Majd ismét “véletlenül” Pasaréten egy igehirdetés, amit bár felháborodva fogadtam, de mégis annyira nekem szólt, hogy úgy éreztem, mintha összetörtek volna. Ezután jöttek a vívódások, amiben sokszor jól érthető hangok hol vádoltak, hol öngyilkosságra akartak rávenni, de ekkor már egy sokkal nagyobb hatalom munkálkodott bennem. Visszamentem ahhoz a lelkészhez, akit akkor gorombának tartottam. Egy hosszú beszélgetés után imádkozva megvallottam az Úr Jézus Krisztusnak bűneimet, és megköszöntem, amit értem tett a kereszten. Befogadtam Őt, mint Uramat és Megváltómat. Azóta rendszeresen járok a helyi gyülekezetbe, ahol presbiterré választottak. A Gedeon társaság tagjaként pedig – az Úr iránti hálából – nagy örömmel osztom a Bibliát.

Sokak okulására szeretném elmondani: teljes bizonyosságot szereztem arra nézve, hogy Isten megváltott gyermeke vagyok, mert Jézus Krisztus vérével minden bűnömet eltörölte. Mégis az ördög többször kísért azzal a gondolattal, hogy bűneim olyan súlyosak, hogy emiatt Isten talán nem is bocsátott meg, vagy, hogy nem is volt igazi bűnbánatom.

Megértettem azonban, hogy az ördög életünk folyamán mindig fog kísérteni, de vallom János apostollal, “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1,9)

Ez a féltés – hogy nehogy más is belemenjen ebbe a rettenetes csapdába – íratta le velem ezt a bizonyságtételt.

(Áldás, Békesség,1999 Pünkösd- Becsei Tamás-)

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Józsué elküldött titkon két férfit kémekül

,,Józsué elküldött titkon két férfit kémekül, mondván: Menjetek el és tekintsétek meg azt a földet és Jerikót. Azok pedig elmentek és bementek egy parázna asszony házába, akinek Ráháb volt a neve. Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, mert befogadta a kémeket békességgel.,,(Józs 2,1, Zsid 11,31)

Csodálatos az, hogy a hithősök között, akikről a Zsidókhoz írt levél beszél, egy parázna nőt is találhatunk.

Éppen olyan csodálatos, mint az a körülmény, hogy azok között az asszonyok között, akik Jézusnak szolgáltak, olyan is volt, aki előbb hét tisztátalan lélektől volt megszállva, vagy mint az a tény, hogy Jézus elsőként egy rablógyilkost vezetett a Paradicsomba.

Ez ne a bűnnel szemben tegyen közömbössé bennünket, hanem bátorítson fel arra, hogy életünk legsötétebb területeivel is a Megváltóhoz menjünk!

Még egy parázna nő is üdvözülhet, és tagjává válhat Isten népének. Hogyan is történt Ráháb megmenekülése? Ráháb hallott Isten nagy tetteiről. Jerikó más lakóiban ez a hír rettegést és félelmet ébresztett, Ráhábban pedig azt a hitet, hogy Izrael Istene az igaz Isten, aki a menny és a föld Ura. Ez a hit jelentette számára a megmenekülést. Hite mindjárt próbának lett kitéve.

Jerikó királya követelte, hogy adja ki a kémeket. Ő hittel cselekedett és segítette őket a menekülésben.

Mi is hallunk Isten nagy tetteiről. Ő elküldte Fiát. Megítélte a bűnt. Engedte, hogy Fia a kereszten meghaljon.

Feltámasztotta és Megtartónkká tette Őt.

Vajon hitet ébreszt ez bennünk és félelmet Isten ítéletétől?

Engedjük-e, hogy a hit határozza meg cselekedeteinket a döntő pillanatokban?

Boldogok azok, akik nem Ráháb bűnét, hanem Ráháb hitét követik.

Varga László: Isten asztaláról-Boldog mindenki, aki az Urat féli

"Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat."     ( Zsolt 128,1-4)

Mit jelent félni az Urat? Nem azt, hogy félni kell Istentől, mert haragszik, mert megbüntet. Ha így lenne, nem mondhatná az ige, hogy boldog is az az ember. Azt jelenti, hogy annyira ragaszkodom hozzá, annyira tudom, hogy Ő adja meg életem minden értékét, hogy annak elvesztése számomra a legnagyobb veszedelem. Félek, nehogy elveszítsem a biztonságot, a békességet, az áldást, amit Istennel való kapcsolatom jelent. Amit pedig Ő kínál, mint a boldog élet mintáját, az nem a nagy vagyon, hatalom, dicsőség, hanem a kiegyensúlyozott, eredményes, békés élet. A szép család, az örömmel végzett, eredményes munka. Aki nem arra vágyik, amit Isten neki szánt, az elveszítheti a neki szóló ajándékait. Mivel tudja azután pótolni? Van, akit Isten nyugtalanabb feladatra rendelt. Neki azt kell elfogadnia. De azt is Ő mutatja meg, csak észre kell vennünk. A boldogság itt van mellettünk.

Jó Istenem, én nem félek Tőled. Annyi jóval áldottál meg, annyi bűnömet bocsátottad meg, annyi bajból hoztál ki, amit magamnak okoztam, annyiszor fordítottad javamra a rám törő rosszat, hogy is félhetnék Tőled? De attól igazán félek, nehogy elveszítsem hitemet, hűségemet, szeretetemet, amely hozzád kapcsol. Gyenge vagyok ahhoz, hogy egész életemben meg tudjam őrizni. Ne engedd, hogy elveszítsem! Kérlek, mutasd meg ezután is szeretetedet! Áld meg családi életemet és munkám örömét! Add, hogy minden napunk boldog legyen házasságomban! Add, hogy örömünk legyen gyermekeinkben, egészségükben, értelmességükben, hitükben, szeretetükben!
Segíts, hogy át tudjam adni nekik mindazt az áldást, amivel engem megajándékoztál! Ámen. 

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ ÁLDÁSNAK CÉLJA VAN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 67

1 A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.

2 Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.)

3 Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!

4 Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!

5 Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.)

6 Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!

7 Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.

8 Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!

"Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket ... hogy megismerjék a te utadat."

(Zsolt 67,2-3 [Rev. Károli ford.])

Hallottál-e vagy mondtál-e valaha is olyan imádságot, amelyikben nem arra kérjük Istent, hogy áldjon meg valamit vagy valakit? Nem valószínű. Az áldás olyan megfelelő szó, amellyel minden vágyunkat kifejezhetjük imádságban. Isten áldását kérjük a tárgyakra, a növényekre, az emberekre, és mindenre, mindenkire, amiért és akikért imádkozunk. "Áldd meg az ételt, áldd meg nagypapát és nagymamát, áldd meg a kertet, a házi feladatot, a tananyagot, a tanítót, a lelkipásztort, az elnököt, a miniszterelnököt." Tegyük fel, arra kényszerülünk, hogy megmagyarázzuk, mit értünk azon az áldáson, amit kérünk. Közülünk kevesen vannak, akiknek legalább halvány fogalmuk van róla. Természetesen helyénvaló dolog Isten áldását kérni, hisz Isten áldásától függ mindenki és minden. Isten áldása az ő jóindulata. Isten áldásának ellentéte az ő átka. Amikor ő megáld valakit vagy valamit, akkor kegyelmes ahhoz a valakihez vagy valamihez. Amikor Isten megátkoz valakit vagy valamit, akkor elfordul attól a valakitől vagy attól a tárgytól. Visszavonja jóindulatát. A megáldott ember teljes életre talál. A megátkozott ember elveszett és nyomorult. A megáldott föld termékeny, míg a megátkozott, pusztaság. Átokverte föld. Ez a zsoltár Isten áldását kéri Izráelre. "Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket." De az áldás célja is meg van említve: "...hogy megismerjék a földön a te utadat." Ha Izráelt Isten gazdagon megáldja, az egész föld ezt mondja majd: "Dicsérjétek Izráel Istenét." Isten áldásának a célja - végtére is - Isten dicsősége. A zsoltáros nem csupán azért kéri Isten áldását, mert Isten jóindulata olyan kellemes és olyan jó érzés boldogulni. Az ok, amiért kéri, az, hogy Isten nevét ismertté tegye: "Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan." "Urunk, áldd meg a te népedet, áldj meg mindenkit, aki e sorokat olvassa. Éljenek boldog házasságban, legyenek egészséges gyermekeik, legyenek telve energiával - hogy a te neved ismert legyen városukban, és dicsőséged is, mindenki előtt, aki látja őket."

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- A MUNKA MÉLTÓSÁGA

"Isten munkatársai vagyunk" (1Kor 3,9).

Tartózkodj minden olyan, Istennek végzett munkától, amely elvonhatja figyelmedet magáról Istenről. Igen sok szolgáló testvér a saját munkáját imádja. A szolgálattévő egyedül Istenre összpontosítsa magát, másra ne legyen gondja. Ez azt jelenti, hogy életének többi területei értelmi, erkölcsi és szellemi vonatkozásban szabadok legyenek, mint a gyermek; de ez nem a szeszélyes, önfejű, hanem a hálás gyermek szabadsága. Akiben nem uralkodik az Istenre való figyelés, annak a szolgának könnyen feje fölé nő a munka; a testnek, szellemnek és léleknek nincs szabad tere és ennek következtében teljesen kimerül és összeroppan. Nincs szabadság és öröm az életében; idegei, feje és szíve olyan nyomasztó terhet hordoznak, hogy Isten áldása nem nyugodhat meg rajta.
De az is igaz: ha Istenre vagyunk összpontosítva, akkor életünk minden területe felszabadul és egyedül Isten uralma alatt van. A munkáért nem téged terhel a felelősség; a te egyetlen felelősséged az, hogy szakadatlan, élő kapcsolatban maradj Istennel és vigyázz, nehogy bármi gátolja a vele való együtt munkálkodásodat. A megszentelődés után gyermeki szabadságban élünk, eltűntek azok a dolgok, amelyek az életet lekötve tartották.
De mindig emlékezz arra, hogy egyetlen cél érdekében tette szabaddá életedet - hogy feltétel nélkül odaszánd magad munkatársadnak, az Úrnak. Nincs jogunk meghatározni, hova kerüljünk, vagy jó előre véleményt mondani arról, mire akar minket Isten alkalmassá tenni.
Isten irányít mindent, és ahova állít, ott egyetlen célunk, hogy a neki való fenntartás nélküli odaadás áradjon ki belőlünk a munkában.
"Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed" (Préd 9,12).

Köszöntünk Szent Szellem!: A HATALMAS SZOLGÁLATTEVŐ-David Livingstone

A NEMZETEK REMÉNYE

"Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében."
(Máté evangéliuma 28:19)

Sok más keresztényhez hasonlóan én is többször álltam meg a Westminster-apátságban, hogy imádkozzak a nagy misszionárius, David Livingstone sírjánál.

Ez a férfi komolyan vette az evangélium misszióparancsát, amely kimondja, hogy az egész világra el kell vinni az üdvösség üzenetét, s hogy minden embernek joga van a személyes szabadsághoz. 

Livingstone először azt gondolta, hogy Kínába kell mennie, de az Úr bezárta azt az ajtót, és kinyitott egy másikat a nagy kontinens, Afrika felé. Az ő példája ezreket indított arra, hogy a misszióparancsot követve elinduljanak.
Livingstone a skóciai Blantyre-ben született, és már tízéves korában dolgozni kezdett egy pamutfeldolgozóban, hogy a családját segítse. Szülei - elmondása szerint - megtanították ugyan neki, hogy az üdvösséget az ember ingyen kapja a Megváltó engesztelő áldozata által, ám az hozta a drámai változást az életében, mikor a Szentlélek rávezette, hogy ezt személyesen is elfogadja. 

"Ez a változás ahhoz hasonlítható, ami talán akkor történne, amikor valaki meggyógyul a színvakságból - már ha ez egyáltalán lehetséges." 

Majd így folytatta: "Minden bűnünk teljes bocsánata, amelyet Isten könyve ajánl fel számunkra, gyöngéd szeretetet ébresztett bennem iránta, aki vérével vásárolt meg bennünket, s ez azóta kevés mértékben hatással van a magatartásomra."
Az Afrikában eltöltött 30 esztendő alatt szörnyű személyes nehézségek közepette Livingstone sokakat tett tanítvánnyá, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tudta, hogy a teljes Szentháromság van jelen ebben a nagyszerű evangéliumi szolgálatban, s hogy a Szellem hatalmazza fel őt arra, hogy teljesítse a parancsot. Gondolatainak középpontjában azonban mindig Krisztus iránti szeretete állt. 

Születésnapján, 1872. március 19-én, halála előtt egy évvel ezt írta: "Jézusom, királyom, életem, mindenem; újra neked szentelem egész lényemet! Fogadj el engem, ó, kegyelmes Atyám, és add, hogy mire ez az év befejeződik, elvégezhessem a feladatomat!

Imádság a mai napra:
"Atya, Fiú és Szentlélek, tudom, hogy az evangélium misszióparancsát csak akkor töltöm be, ha személyes kapcsolatban állok veletek. Ma újra átadom a teljes életemet, és elkötelezem magam mellettetek. Ámen!"
Garrie F. Williams írása alapján-

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Elveszett és megtaláltatott (III.)

"Mikor pedig még távol volt, meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve, odafutott, a nyakába borult és megcsókolgatta őt. "
(Luk 15, 20)

Bár a tékozló fiú méltatlannak érezte magát, mégis élt benne a bizalomnak egy szikrája, hogy atyja nem taszítja majd el őt. Ez a hite nem csalta meg. Sőt, az eseények minden várakozását felülmúlták. Az atya, aki maga a szeretet, felismeri az őszinte bűnbánat jeleit. A gőgösöket és elbizakodottakat éppen úgy felismeri "távolról", mint a bűnbánókat. Eléje jön a bűnösnek. Az embert éppen oly kevéssé fordítja meg erőszakkal, mint amilyen kevéssé tartóztatja őt erőszakkal magánál. De ugyanakkor mindent felkínál neki, hogy visszatérésre bírja és kezeit kinyújtja felé. Igaz ugyan, hogy néha úgy látszik, mintha nem akarná meghallgatni a kegyelemért való esedezést, de ez nem így van; csak gyakran igen soká tart, amíg egy ember eljut teljes belső csődjéig, ahol nem csupán felismeri vétkét, hanem fenntartás nélkül és alázatosan be is ismeri azt. Akkor az Úr kegyelmét kínálja.

"Megesett rajta a szíve." Nem úgy kezeli a tékozló fiút, mint valami megvetésre méltó, hálátlan és engedetlen embert, akivel jogosan történik meg minden, hanem mint egy sajnálatra méltó személyt, aki elvakultságában maga rohan a veszedelembe. Az embereknek ilyen irgalmas megítélése lenne a mi életfeladatunk is. Ő megbocsátott és mindent elfelejtett. Mi megbocsátunk és mégis felhánytorgatjuk alkalmilag a másik eljárását. Az elfajult fiú egyebet sem tud hozni, mint rongyait és vétke becsületes bevallását, az atya mégis szeretettel és gyöngédséggel veszi őt körül. A piszkos rongyok helyett a "legszebb ruhát" kapja meg. Isten a bűnöst a megigazulás drága köntösébe öltözteti, melyet Krisztus szerzett számunkra. Az ujjára húzott gyűrű tulajdonképpen pecsétgyűrű, mely minden szabad embert megillet, ellentétben a rabszolgákkal. Isten minden gyermeke teljesen szabad és senkitől sem függ, csak az Atyától. A lábakra húzott saru azt a szilárdságot és bizonyosságot jelzi, amivel felléphetünk. Ha Isten egy emberen megkönyörült, lehet, hogy még az emberek szemére vetik annak korábbi életét, mint ahogy az idősebb fiú tette. 
- Azután az atya válogatott ételekből készült lakomát készíttet a számára. 
A bűn nyomorúságában elsenyvedt lélek felelevenedik és életre kel. S ahol élet van, ott öröm is van.

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza- Ne féljünk a haláltól!

"Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál" (Jel 2,11)

Az első halált el kell szenvednünk, hacsak az Úr még a mi életünkben nem jön vissza. Várjunk tehát rá félelem nélkül, mindig készen, hiszen Krisztus győzött a halálon: nem szomorú mélység az már, hanem a dicsőségbe vezető út.

Nem az első, hanem a második haláltól kell félnünk; nem attól, hogy lelkünk elválik a testünktől, hanem hogy véglegesen elszakadunk Istentől. Ez a valódi halál. Ez a halál megöli a békességet, örömet, boldogságot, reménységet. Ha Istent elvesztettük, mindent elvesztettünk. Ez a halál sokkal rosszabb annál, amikor csak megszűnünk létezni. Olyan lét ez, amelyből hiányzik a létezésnek értelmet adó élet.

Ha azonban Isten kegyelméből mindvégig kitartunk a szent harcban és győzünk, a második halál nem teheti ránk jeges kezét. Akkor nem kell félnünk a haláltól és a pokoltól, mert elnyerjük az "élet koszorúját", mely soha el nem hervad. Mennyire megerősít ennek tudata a küzdelemben! Az örök élet megéri, hogy egész életünkön át küzdjünk érte. Érdemes harcolnia második halál elkerüléséért.

Urunk, adj hitet a győzelemhez, és add kegyelmedet, hogy sértetlenek maradjunk, amikor a bűn és a Sátán a sarkunkba szegődnek!

Heti imagondolatok: KORAI ÉS KÉSŐI ESŐ

"Ti is, Sionnak fiai! Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és késői esőt hullat néktek az első hónapban." (Jóel 2:23)

MIRE VAN SZÜKSÉG A KÉSŐI ESŐ ELNYERÉSÉHEZ?

A korai esőre: "Bizonyosak lehetünk abban, hogy amikor a Szentlélek kitöltetik, azok, akik nem nyerték el a korai esőt, nem fogják meglátni és megérteni a késői eső értékét." | "Ahogy az eső és a harmat először azért hullik, hogy a mag kicsírázzon, majd azért, hogy a termés beérjen, úgy a Szentlélek is azért adatik, hogy a lelki növekedést egyik fázisból a másikba vigye.
Ha az első cseppek nem végezték el munkájukat, akkor a késői eső nem képes tökéletessé tenni a magot." | "Sokan nagymértékben kimaradtak a korai esőből. Ezért nem éltek azokkal a kiváltságokkal, amelyeket Isten biztosított nekik. Ezek arra várnak, hogy a késői eső majd kipótolja hiányosságaikat. Úgy gondolják, hogy amikor a kegyelem gazdag áldásai kiáradnak, ők is megnyitják szívüket, és részesülnek benne. Sajnos, rettenetes hibába esnek.
Ha naponként nem haladunk előre a keresztény erények gyakorlásában, akkor nem fogjuk felismerni a Szentlélek megnyilatkozásait a késői esőben. 
Lehet, hogy körülöttünk mindenki szívére hullik majd anélkül, hogy mi felismernénk és elnyernénk azt." | "Ha nem fejlődünk és nem törekszünk arra, hogy elnyerjük mind a korai, mind a késői esőt, elveszítjük lelkünket, és a felelősség ezért csak rajtunk nyugszik."

Isten ereje életet ad: "Az a teremtő energia, amely létrehozta a világokat, Isten szavában van. Ez az Ige erőt ad, életet teremt. Minden parancsa ígéret, amelyet ha az akarat magáévá tesz és a lélek elfogad, akkor a Végtelen életét viszi magával. Átformálja természetünket, és lelkünket Isten képmására újjáteremti."

Szükség van a Lélek keresztségére: "Amire szükségünk van, az a Szentlélek keresztsége. Enélkül éppoly kevéssé vagyunk alkalmasak arra, hogy kimenjünk a világba, mint a tanítványok voltak az Úr keresztre feszítése után. Jézus ismerte szükségleteiket, és azt mondta nekik, hogy maradjanak Jeruzsálemben, míg el nem nyerik a felülről való erőt." | "Ugyanolyan buzgón kell imádkoznunk a Szentlélek alászállásáért, mint ahogy a tanítványok tették pünkösd napján. Ha nekik szükségük volt erre akkor, mennyivel nagyobb szükségünk van rá nekünk ma."

Légy állandóan készen: "Nem tudom megmondani, hogy mikor következik be a Szentlélek kitöltetése, és hogy mikor lesz az, amikor a hatalmas angyal alászáll, hogy csatlakozzon a harmadik angyalhoz É mű befejezésében. Üzenetem az, hogy egyetlen biztonságunk, ha állandóan készen állunk a mennyei eső fogadására. Ha lámpásaink meg vannak töltve és szüntelenül égnek."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK

Szerető Úr Jézus! Segíts megérteni, hogy mindnyájunknak most kell elnyernünk a felkészítő és erőt adó Szentlelket. Csak azok, akik bizonyosan tudják, hogy most rendelkeznek a Szentlélekkel, fogják elnyerni a második pünkösdi kitöltetést Isten művének befejezésére. Sokan kérdezik, hogyan lehetek bizonyos abban, hogy rendelkezem Szentlélekkel? Azok, akik Krisztushoz hasonló erényekéi követnek, és szeretetről, örömről, békéről, hosszútűrésről, szívességről, jóságról, együttérzésről és önuralomról tesznek tanúbizonyságot, ők az élő Isten Szentlélekkel betöltött gyermekei.

Reggeli dicséret: Megéri

„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” Ézsaiás könyve 26:3

A mindennapi híreket böngészve felteszed magadnak a kérdést. Megéri? Megéri az elveidhez ragaszkodni, kitartani a jó mellett, és ezt a szemléletet adni tovább az utókornak? És Isten egy különleges módon adja meg a választ a benned bolyongó kérdésekre.

Épp a játszótéren sétálsz a Pöttömmel. Egyik csúszda, másik csúszda, harmadik csúszda. Mászóka, ugri-bugri, és végül felfedezi a homokozót is. Nincs túl jó idő, ezt érzi ő is, úgyhogy csak kultúráltan pakolgatja kis kezével a homokot egy vödörből az emelvény másik oldalán lévő csőbe. Tetszik neki a dolog, és te csak nézed boldogan, ahogy játszik. Közben kérdezget, te válaszolsz. Az egész idilli és megnyugtató.

Aztán megjelenik egy picikét idősebb kisfiú a homokozóban, felismered, ő jött be az anyukájával pont utánatok a kapun. A kisfiú is kedvesen kérdezgeti édesanyját. "Apácska hol van?" "Apácskának van egy kis dolga még, de hazafelé talalkozunk vele."

Ő is fellép az emelvényre, megtetszik neki az a művelet, amit Pöttöm végez. A lányod épp egy újabb adag homokot szeretne markolni, miközben a kisfiú még ott áll a vödörnél. És ekkor elhangzik az, ami mindent egy csapásra helyretesz benned. "Parancsoljon, Kisasszony!" - ejti ki a kisfiú a mesebeli mondatot a világ legtermészetesebb módján.

Szemed tágra nyílik, szívedet pedig elönti valami különleges boldogság. "Parancsoljon, Kisasszony!" Az anyukával összemosolyogtok, és érzed, ennek így kell lennie. És megéri. Mindig megéri.

Megéri kedvesnek, türelmesnek lenni, megéri kitartani az elvek mellett, megéri ragaszkodni a jóhoz, és ahhoz, hogy ezt add tovább. Megéri hűségesnek lenni Istenhez, a másikhoz, önmagadhoz. Megéri nyitott szemmel járni, keresni a jót, az emberséget.

És megéri Isten mellett meghozni a döntést, és kitartani emellett a végsőkig. Követni Őt, azt az utat, amit eléd állított. Átélni és továbbadni az Ő szeretetét. Megéri.

Isten ma bíztatni szeretne téged. Ő melletted áll, és megad minden erőt a kitartáshoz, a jó cselekvéséhez, az élethez, még a mesebeli mondatok kiejtéséhez is. Hát válaszd ezt az utat minden reggel, válaszd Őt, és ne add fel. Mert mindig megéri.

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Légy bátor és igen erős

,,Légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent aszerint a törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes az én szolgám szabott elődbe. El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban.,,(Józs 1,7-8.)

Ezek a szavak, amiket Isten Józsuének mondott, útmutatást adnak nekünk Bibliánk használatára.

Isten ezt mondta Józsuénak: "El ne távozzék e törvénynek könyve szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal".

Éjjel-nappal a Bibliát olvasni? Ez lehetetlen.

Természetesen nem is így gondolta Isten. Az 1. zsoltárban is ezt mondja az Ige: "Boldog ember az,...akinek az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal".

Ez lehetséges! Pl. egy gyermek távol van szeretett szüleitől és otthonától. Olyan emberek között, akik őt nem szeretik. A gyermek levelet kap szerető apjától. Micsoda örömmel fogadja és olvassa azt! Az apja szívét látja benne!

Így olvashatjuk mi is a Bibliát. Ez mennyei Atyánknak a levele, amely bepillantást enged nekünk az Atya szívébe. Éjjel-nappal örömmel gondolkodhatunk rajta.

- S ha a gyermek nehéz helyzetében tanácsot kér az apjától, és a bölcs feleletet megkapja, milyen szívesen cselekszik aszerint!

A 119. zsoltár írója ezt mondja: "A Te bizonyságaid én gyönyörűségem és tanácsadóim." (24. v.)

Számunkra is ez legyen az Ige! Isten ezt parancsolta Józsuénak: "Vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban.

Józsué hűségesen megtartotta ezt a parancsot. Ő azok közül a kevesek közül való, akikre semmi panasz nincs a Szentírásban feljegyezve. Életében igazolódott az Ige:

"A Te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk". (Zsolt 119,165)

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- CSENDBEN ISTEN ELŐTT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 62

1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.

2 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.

3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.

4 Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!

5 Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)

6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.

7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.

8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.

9 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)

10 Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.

11 Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!

12 Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő;

13 nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

"Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget." (Zsolt 62,2)

Lelke csendben van, és egyedül Istenre vár. Amikor a 62. zsoltár írója így szól, sejteti velünk, hogy előbb küzdelmes időket élt át. Most már azonban Istenhez fordult. Benső erőt kapott, és most azt akarja, hogy mindnyájan Istennél csendesedjünk el. Ezért mondja: "...öntsétek ki előtte szíveteket" (9b). Azt akarja, hogy mindnyájan imádkozzunk. Nem egyszerűen arról van szó: "Mondjunk egy áldást, aztán menjünk a dolgunkra." Nem! A zsoltáros ezt mondja: "Öntsétek ki ... szíveteket", és találjatok csendet Istennél. Itt nemcsak egy lélektani igazságról van szó, olyan értelemben, hogy az embernek a felgyülemlett indulatait "ki kell adnia", és "fel kell szabadulnia alóluk". Ez egy hitigazság. A megterhelt szívnek meg kell üresednie Isten előtt, hogy aztán átélje a békességet. Csendet és enyhülést találunk Istennél, mondja a zsoltáríró, mivel "tőle van az én szabadításom". vagy "tőle kapok segítséget". Most, hogy megszabadultunk terhünktől, Isten visel majd gondot ránk. Bízzatok az Úrban. Ne várjatok segítséget emberektől, mert "a közembernek fiai" és "a főembernek fiai" (Rev. Károli ford. 10.v.) "a páránál is könnyebb mindegyik" (új ford. 10.v.). Olyan, mint a lehelet. Minden jót egyedül Istentől kell várnunk. Elméletileg persze egyetértünk. Isten bizonyosan megteszi. Minden megoldásunk őtőle jön. Napi időbeosztásunk mégsem hagy elég időt az imádságra. Lótunk-futunk és beszélünk vég nélkül "főemberekkel" és "közemberekkel". Még a mi egyházi és az Isten országáért végzett munkánkban is inkább a mindig sürgő-forgó Mártára emlékeztetünk, mint Máriára, aki csendben Jézus lábainál ült. Gyakorlati bizonyítékát kell adnunk annak, hogy ismerjük az ember igazi értékét, azt, hogy mit ér igazában az imádság, és hogy micsoda valóban az a békesség, amit Isten ad. Ez a békesség nem akadályoz meg bennünket abban, hogy szorgalmasan dolgozzunk, de megnyilvánul abban, ahogy élünk és dolgozunk. Honnan jön a mi segítségünk? Erre a kérdésre nem szabad egy betanult bibliai vers idézésével felelnünk. Az életmódunk válaszoljon rá.

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felet-ELMÚLÓ FÉNY

"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsőségét" (2Kor 3,18).

Isten szolgájának sokszor kell egyedül megállnia. Keresztyén életünk első szakaszán sok csalódás ér: emberek, akik világító fáklyák voltak, kilobbannak. Akik pedig egykor mellettünk álltak, elszakadnak tőlünk. Meg kell ezt szoknunk, hogy észre se vegyük, ha egyedül maradunk. "Mindnyájan elhagytak... de az Úr mellettem állott" (1Tim 4,16-17).
 Hitünk ne az elmúló, hanem a soha ki nem alvó fényre épüljön.
Amikor "nagy" emberek elmennek, csak addig szomorkodunk, amíg megértjük, hogy menniük kellett.

Az egyetlen, ami megmarad az, hogy mi magunk nézzünk Istenre. Semmi ne tartson vissza attól, hogy komolyan szembe nézz Istennel, mind magadra, mind pedig tanításodra nézve.
Valahányszor hirdeted az Igét, nézz bele előbb Isten arcába, akkor kezdettől végig ottmarad a dicsőség. A szolgáló testvér szüntelenül Istenre tekint és azután elindul, hogy beszéljen az emberekkel. Krisztus szolgáinak ismertetőjele, hogy öntudatlanul is sugárzik az arcuk. "Mózes nem tudta, hogy orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott" (2Móz 34,29).
Nem arra vagyunk elhíva, hogy kétségeinket mutogassuk, vagy kifejezésre juttassuk Istennel való életünk rejtett elragadtatásait.
A munkás élet titka abban rejlik, hogy mindig összhangban marad Istennel. 

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Elveszett és megtaláltatott (II.)

"Mikor azután magába szállt, ezt mondta: felkelek, elmegyek atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. " (Luk 15, 17-18)

Az atya meg se próbálta, hogy visszatartsa fiát, mikor az el akart menni hazulról. Magának kellett meggyőződnie arról, hogy hol jobb, az atyai házban vagy idegenben. Így hagyja Isten az embert a maga útján járni; sokszor egész népeket is. Hadd lássák meg maguk, mire jutnak Isten nélkül. A maguk urai akarnak lenni, de észre kell venniök, hogy vágyaik és szenvedélyeik uralma álá vagy emberi szolgaságba kerülnek (2 Krón 12, 8). A példázat nagy éhségről beszél, ami a tékozló fiú nyomorúságos helyzetét még jobban kiélezte. Isten sokszor engedi, hogy engedetlen teremtményei megtapasztalják, milyen fájdalommal és nyomorúsággal jár az, ha őt elhagyják és nem félik. Az éhség és a szeretetlen bánásmód lényegesen hozzájárultak a tékozló fiú elhatározásához a hazatérést illetően. Mily gyakran válik a baj és szomorúság tanítómesterré a Jézus Krisztussal való viszonyunkban.

"Magába szállt." Ez volt a nagy fordulópont. Előzőleg csak botorkált. Amíg az ember Istentől elszakadt állapotban van, nem Iát tisztán és nem gondolkodik helyesen. A sátán beköti áldozatainak szemét, hogy azok kacagva és tréfálkozva rohanjanak vesztükbe. A tékózló fiú is igazán az elhagyatottságban eszmélt magára. Szemei megnyíltak önmaga látására. Rájött arra, hogy akkor kezdődött a baj, amikor legjobb barátjának - atyjának - hátat fordított és olyan barátokkal adta össze magát, akik őt bajában nyomorultul cserben hagyták. "Felkelek, elmegyek atyámhoz." Nem volt könnyű elhatározás ez! Hiszen ezzel a világ előtt annak adta bizonyságát, hogy rossz útra tévedt és szégyenletes állapotba került.

Minden megforduláshoz nagy elhatározás kell. Nem szabad figyelembe vennünk az emberek ítéletét és vélekedéseit. Ismert dolog, hogy a világban jellemtelenségnek számít, ha valaki nézeteit vagy magatartását teljesen megváltoztatja s még inkább, ha azok bocsánatát kéri, akiket gőgjében és dacosságában megbántott. - Vétkeztem Isten és az emberek ellen - az ilyen vallomás nehezen jön ki ajkunkon; mintha torkunkat szorongatná valaki. A példázatbeli tékozló fiú ráébred méltatlan voltára s arra, hogy apját megbántotta, viszont éppen ez szorítja arra, hogy önmagát megalázva fenntartás nélkül elismerje bűnös voltát. 

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza -Erőt ad a felkeléshez

"Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket" (Zsolt 146,8)

Görnyedezem? Terjesszem ezt az ígéretet sürgősen az Úr elé! Olyan Istenünk van, akinek lényéből fakad, hogy kész örömmel felemelni a görnyedezőket. A hűn terhel, vagy a bűntudat emészt? Akkor Jézus Krisztus váltságműve emeljen fel és nyugtasson meg! Ó, Uram, emelj fel a te irgalmad szerint!

Nehéz gyászom van, vagy alaposan becsaptak? Itt ismét a Vigasztaló az, aki megerősíthet. Milyen jó nekünk, hogy a Szent szellemnek éppen Vigasztaló a neve. Ő valóban vigasztalónk, és munkájára a Dicsőségesnek különleges gondja van.

Sokan már annyira meggörnyedtek, hogy csak az Úr Jézus képes feloldani őket, Ő ezt meg tudja tenni és meg is teszi. Fel tud emelni, hogy újra egészségesek legyünk, reménykedjünk és megvidámodjunk. Sokszor megtette ezt már, amikor próbák alatt voltunk, higgyük hát, hogy Ő, aki ma is ugyanaz a Megváltó, szerető gonddal bánik velünk ezután is. Így, akik ma görnyedezők és bánatosak vagyunk, nemsokára magasan szárnyalunk, gúnyolóink pedig mind megszégyenülnek majd. Milyen tisztesség, hogy maga az Úr emel fel minket! Ne félj a terhek alatt görnyedezni, mert így tapasztaljuk meg Isten felemelő hatalmát.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja: Jézus Krisztus Úr

,,És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.,, (Lk 24,30)

Amikor Jézus bement az emmausi kis házba, két meglepő esemény történt.

Az egyik: az asztalfőre ült, imádkozott és ő adott enni a háziaknak. Ma is furcsa lenne, ha egy vendég így viselkedne. A másik: a háziak ezt tudomásul vették, elfogadták, hogy ő az Úr a háznál. És ezt követően ismerték fel, hogy a feltámadott Krisztus van jelen közöttük.

Jézus mint Úr lép be minden ember életébe. Aki elismeri őt Úrnak, az felismeri, hogy ki ő valójában, s a neki való folyamatos engedelmeskedés közben egyre jobban megismeri őt.

Hol ül Jézus a mi életünkben? Az asztalfőn, vagy kinn az ajtó előtt? Ő oszt mindnyájunknak azt és annyit, amennyit akar, vagy mi vetünk oda neki néha egy kis időt és figyelmet? Ő tanít meg minket az örök rendre, vagy mi utasítjuk néha még őt is rendre? Ő szabja meg mindennek a helyét az életünkben, vagy mi jelöljük ki a helyét valahol, ahol éppen jut neki egy kicsi? Érvényesül-e az ő uralma életünk minden területén korlátozás nélkül, vagy csak akkor akarjuk belerángatni ügyeinkbe, ha elakadtunk valahol?

Aki nem meri a hit bátorságával behívni őt, és nem akarja, hogy az ő uralma valósuljon meg a pénzügyei, szerelmi ügyei, munkája, egészsége, emberi kapcsolatai, időbeosztása, lelki kérdései és életének minden területén, az soha nem jut el arra az el nem múló húsvéti örömre, hogy Jézus él, és soha nem tapasztalja meg a vele való élet gazdagságát. Mert más dolog sok mindent tudni Jézusról, és más vele élni. Más lelkesedni érte, vagy engedelmeskedni neki. Más hallgatni őt, vagy követni. Más egy futó találkozás, és a vele való összeköltözés. Aki itt behívja őt, azt hívja be majd ama napon ő is magához.

Napi áhítat: A Teremtőt dicséri a mindenség

148. zsoltár

A teremtőt dicsérő mindenségbe te is beletartozol? Ez a tetteiden is látszik?

„Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az URat, ti mennyeiek, dicsérjétek a magasságban!
Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege!
Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag!
Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben!
Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek,
mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el.
Dicsérjétek az URat, ti földiek, ti tengeri szörnyek, az egész óceán!
Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar,
ti hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok,
vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak,
ti földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái,
ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt
dicsérjétek az ÚR nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.
Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi minden hívét, Izráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az URat!”

Magyarázat

Csodálatos mindaz, amit Isten parancsszavával megalkotott és létrehozott. Szavak nélkül is őt dicséri a mindenség. Ahogy a tudomány egyre inkább előrehalad a felfedezésekben a világmindenség működését illetően, annál inkább rácsodálkozhatunk a Teremtő hatalmára, aki minden részletre odafigyelve a helyére illesztette a legapróbb „fogaskerekeket” is. Olyan törvények alapján működik minden, ami él és mozog körülöttünk, amit ő a lehető legynagyobb pontossággal és gondossággal készített elő. Ezekbe a törvényekbe alig-alig tud az ember beavatkozni, amikor pedig mégis sikerül, az általában csak ront a helyzeten. Lásd üvegházhatás, klímaváltozás, fajok pusztulása stb.
Felelősséggel tartozunk a teremtett vilá­gért, hiszen afeletti uralommal bízta meg Isten az embert. Ez az uralom mára sajnos inkább leuralásba és kizsákmányolásba ment át. A zsoltárbeli felhívás nekünk is szól: „Dicsérjétek az Urat!” Jó, ha erről nem feledkezünk meg, és szánkkal, imáinkban és énekeinkben is őt dicsérjük. De ne feledjük, a tetteink hangosabban kiáltanak a szavainknál! Ahogy bánunk Isten teremtményeivel: emberekkel, állatokkal, növényekkel, ásványi kincseinkkel – annak is őt kellene dicsőítenie.
(Horváth László)

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára.” 
(Apcsel 5,31)

A mi Urunk Jézus megfeszíttetett, meghalt, eltemettetett és felmagasztalva a dicsőség trónjára ült. Vitathatatlan jog alapján Övé a mennyei szentéj legmagasztosabb helye. Nagyon kedves gondolat az, hogy Krisztus felmagasztalása a mennyben helyettes felmagasztalás a mi részünkre. Ő felemeltetett az Atyának jobbjára és jóllehet, Ő, mint a Jehova Istennel leírhatatlan dicsőségek Ura, melyben halandó teremtménynek nincs része, mégis azok a dicskoronák, melyeket az Úr Jézus a mennyben visel, szentjeinek öröksége. Krisztusnak az Ő népével való benső egyesülésének gondolata kimondhatatlanul becses. 

Mi valóságosan egyek vagyunk Vele; testének tagjai vagyunk, az Ő felmagasztalása, a mi felmagasztalásunk székébe fog ültetni, ahogyan Ő diadalmaskodott és ült az Atyával az Ő királyi székébe. Ő koronát hord és nekünk is koronát fog osztogatni. Trónja van, de az nem elég Neki, hogy saját részére van trónja, hanem azt akarja, hogy jegyese, mint királynő jobbján üljön „ofirbeli drága aranyba” öltözködve. Nem tud megdicsőíttetve lenni menyasszonya nélkül. Tekints fel most Jézusra hívő lelkem, figyeld meg hit szemeiddel Azt, aki sok korát hord fején és gondold meg, hogy egyszer majd hasonló leszel Őhozzá, ha meglátod Őt úgy, amint van. Nem leszel olyan isteni, de hasonló boldogságot élvezel és ugyanannak a méltóságnak fogsz örülni, amelynek Ő is részese. 

Érd be azzal, hogy egy kevés ideig elrejtve kell élned és nehéz utadat járod a szegénység völgyében vagy a nyomorúság hegyein vándorolsz, de végre majd uralkodni fogsz Krisztussal, mert „tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának” s majd „uralkodunk örökkön-örökké”. Milyen csodálatos gondolat ez az Isten gyermekei részére! 

Már ott van Krisztus, a mi nagy Helyettesünk a mennyei pitvarokban, ahonnan nemsokára el fog jönni és magához vesz minket, hogy Vele legyünk dicsőségében, lássuk dicsőségét és részt vegyünk örömében. Mi népe leszünk és Ő maga a mi Istenünk lesz.

Napi Ige, Napi Gondolat..

,,Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.,,
(Róma 8:19)

Napi Gondolat.

Ésaiás 41:13 ,,Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobb kezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! ,,

Isten mindig veled van függetlenül attól hogy ezt érzed vagy nem.
Ő NEM egy érzés, Ő valóság.
Amikor célt tűzöl ki magad elé, ne a problémákkal legyél elfoglalva, összpontosíts az ígéretekre.Keresd kutasd Isten Igéjét, és ha megtaláltad, megkaptad a kinyilatkoztatást, maradj meg az Ő Ígéretében.

Ő azt ígérte hogy megsegít,ez elég kell legyen!
A Bibliában Istennek több mint 7000 ígérete szól hozzá:,siker, egészség, jólét, erő, bölcsesség ígéretei, sőt sok más ígéret is.
Miért ígéri meg ezeket Isten? Mert azt szeretné, hogy megtanulj bízni Benne.

Ne feledd, bármilyen sötét viharfelhők vannak életed egén, ezek mögött mindig ott ragyog Isten dicsősége.Csak rajtad áll mikor indulsz el felé.

Ámen!

Reggeli dicséret: Miért csüggednél?

"Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!" -Zsoltár 43,5

Volt már, hogy erőt vett rajtad a csüggedés, hogy azt érezted: vége a világnak? A belsőd háborgott a sok igazságtalanság miatt, ami téged ért és ami ellen nem tehettél már semmit? Ugye ismerős érzés ez, a depresszió előszobája. Mi jelenti ilyenkor a kiutat?

A szerző, aki a zsoltárt írta minden valószínűség szerint egy fogoly volt. Azok közül való, akiket Kr.e. 587-ben, a templom elpusztítása után Nabukodonozor király elhurcoltatott Babilonba. Lehetséges, hogy Lévita volt, egy Korah fiai közül, aki az ostrom előtt maga is szolgált a zenészek között, sőt több zsoltárt is szerzett. (Egészen biztos, hogy a 42. zsoltárnak is ő a szerzője, hisz ott is szerepel ez a kijelentés két versben is.) Teljesen érthető, hogy a fájdalmát dalban fejezi ki Istene felé. Számára ez az imádság, ez az istentisztelet, ami után kesereg is, amit igazságtalanul elvettek tőle, amiben már sohasem lehet része. Hiszen nem tudjuk, visszatért-e valaha szülőföldjére. Isten alázatos szolgájaként igazságért kiállt Urához. Hiszen mindaz, ami vele megtörtént, nem az ő hibája. Ő szolgált a templomban. Az álnok emberek miatt érte ez a veszedelem, akik magukra vonták a Mindenható haragját és Ő megengedte, hogy rájuk törjön az ellenség. De a babiloni sereg nem válogat, nem tesz igazságot. Épp úgy magával ragadja az ártatlant, mint a bűnöst; a vétlent és azt is, ki megérdemli sorsát. Nem érti, mi történik vele és főleg azt nem, hogy miért taszította el őt is Isten magától. Eddig nem ez volt a tapasztalata. Ezelőtt mindig Isten fényében, annak világosságában járhatott, Őt dicsőíthette, hiszen a templomi élet nagyon védett, elzárt volt a rideg valóság elől. Örömmel és boldogan venné kezébe a hárfáját (lantját) újra, ami már nem lehetséges többé. A kezei össze vannak kötve, a szép dallamok helyett a katonák durva kiáltásait kell hallgatnia és ezen nem tud változtatni. Isten templomában megjelenő fényére gondol, a ragyogó gyertyákra, amik bevilágították az egész termet. Szeme előtt van az oltár, amelyen soha nem aludt ki a tűz, de ami már az enyészeté lett. Ahogy a menet halad, ahogy távolodik szeretett városától, Jeruzsálemtől, az Úr lakhelyétől úgy vesz erőt rajta egyre jobban a kétségbeesés. Mi lesz vele ezután? Lesz-e még valaha olyan az élete, mint azelőtt? Helyreállítja-e Isten valaha az ő szolgálatát? Lesz-e még újra értelme az életének?

A válasz a zsoltár utolsó versében található. A válasz a hitben, az Istenbe vetett bizalomban, a reményben van. Abban az Istenben, aki eddig is mindig jelen volt az életében és ezután sem hagyja el. Aki eddig is a gondviselője volt és Aki ezután is megsegíti. Lévitaként pontosan ismeri népe történelmét és tudja: a szomorúság idejét a hála ideje követi majd, mert az Úr elhozza a szabadítást időben. Úgy fog cselekedni most is, mint ahogyan ezelőtt is, mert az Isten ilyen, szabadító. Vagy ahogy mi, az Újszövetséget is már ismerők mondjuk: Megváltó.

Bejegyezte: Restás László

Zsoltárok könyve 66. rész

1. Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2. Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3. Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4. Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
5. Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6. A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7. A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
8. Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9. A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10. Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12. Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13. Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14. A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15. Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
16. Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17. Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18. Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19. Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20. Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.

Alfred Christlieb-: Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

,,Józsué beteljesedett bölcsesség lelkével, mert Mózes tette rá a kezét.,, (5.Móz 34,9)

Isten az utolsó gondot levette Mózes válláról, utolsó kérését teljesítette. Amikor Isten figyelmeztette, hogy készüljön fel a halálra, Mózes ezekkel a szavakkal tárta utolsó kívánságát Isten elé:
"Az Úr, a minden test lelkének Istene, rendeljen férfit a gyülekezet fölé, aki kimenjen előttük, és aki bemenjen előttük..., hogy ne legyen az Úr gyülekezete olyan, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk". (4.Móz 27,16-17)
Mózest meghallgatta Isten. Isten parancsára Mózes kézrátételével Józsuénak adta át ünnepélyesen a vezetői tisztet.
Isten mindig kegyelmesen gondoskodott népéről, amikor hűséges szolgáit hazahívta. A kellő időben adott olyan embereket nekik, akikre szükségük volt.
Amikor Illés az egekbe ragadtatott, palástja Elizeusra maradt. Amikor Mózes elment, Isten a vezetői képességgel Józsuét ruházta fel. Micsoda végzetes lehetett volna a Mózes tisztének utódlásáért folytatott harc! Ezt Isten kegyelmesen elhárította.
Mi is kérhetjük Istent, hogy adjon népének mindenütt alkalmas vezetőket! Józsuéban ezt a kérést egészen meghallgatta Isten. Ő bebizonyította, hogy igazi, Istentől kapott bölcsessége van.
Az Aj város bevételére elküldött sereg megverve tért vissza. Ekkor Józsué nem szidta emberi felindultságban a katonák vezetőit ügyetlenségük miatt. Buzgó imádságban Isten elé borult és azért könyörgött, hogy Isten mutassa meg a vereség rejtett okát.
Isten meghallgatta könyörgését. Az okot megszüntették és Ajt elfoglalták.
Adjon Isten szolgáinak, akiket vezető helyre állított, ilyen bölcsességet, amely kitartó imádságban az elrejtett akadályokat felfedheti és elháríthatja.
A vezető emberek részére legfontosabb a bölcsesség lelkének ajándéka.

Varga László: Isten asztaláról- Miért feledkezel meg rólunk

 "Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!"  (Jeremiás siralmai 5,20-21)

Nagy nyomorúságban, vesztett háború után, nehéz rabságban kiált Urához Isten népe. Mint megvert gyermek anyja szeretetéhez, úgy fordulhatunk nyomorúságainkban Istenhez, aki megígérte, hogy el nem hagy, hogy gondja van ránk. Ezzel a bizalommal várja a megvert nép Ura szabadítását. De Isten szava szerint várja, tudva, hogy Isten mindig következetes. A bűn súlyos következményei bizonyítják következetességét. Világosan megmondja: boldogságot, jó eredményt nem lehet más úton találni, csak Krisztus követése útján. Ha más úton jár egy közösség, ne számítson jó eredményre. S ha bekövetkezik a baj, ne csodálkozzék. Tudja ezt jól a síró Jeremiás. Azért kéri először a legfontosabbat: "Téríts meg, Uram!" Enélkül hiábavaló a könyörgésünk. "Tedd újra olyanná napjainkat, mint régen voltak" - szól imája, de benne van az is, hogy előbb nekünk kell visszatérnünk az engedelmesség útjára. Tudomásul kell vennünk: hiába siránkozunk és panaszkodunk, míg engedelmeskedni nem akarunk. Sírás helyett bölcsebb Istennek engedelmeskedni. Akkor bizalommal várhatjuk szabadítását.

 Jó Atyánk, annyi a baj, a nyomorúság körülöttünk, ha fel kellene sorolni, belefáradnánk. A magunkét látjuk a legnagyobbnak, de ha körülnézünk, láthatjuk, hogy más népek, más emberek ugyanúgy sírnak. Nagyon elhagyott a mi népünk, szinte szégyelli a nevedet, s nem akarja megérteni, hogy így nem fog jó eredményt elérni. Bármilyen keményen dolgozzunk, bármilyen tudást, bármilyen hatalmas lehetőségeket ajándékoztál nekünk, az is mind átokká válik a kezünkben, míg a Te szeretetparancsaidnak engedelmeskedni nem akarunk, míg Téged Urunknak el nem ismerünk. Adj, Atyánk, megtérést a népünknek! Adj jövendőt utódainknak! Ámen.

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ERŐS VÁR

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 46 -

1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. 2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) 5 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait. 6 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 7 Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. 8 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) 9 Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. 10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. 11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. 12 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." (Zsolt 46,2)

Ez a hit éneke. A hit Istenre összpontosít, aki volt, aki van és aki eljövendő. Ő volt az, aki teremtett (2-4). Ezért a természet felfordulásától nem kell félnünk, "ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe." Ez a bolygó Isten tulajdona, ő alkotta azt. Ez az Isten ott van népének történelmében (5-8). Támadás érheti városukat, de Isten közöttük van. Az egyházat szorongathatják, de nem fog elveszni. "Isten van benne, nem inog meg." A hit abban az Istenben bízik, aki volt, van és eljövendő (9-12). A világkatasztrófa utolsó félelmetes eseményeiben a hit meghallja a közelgő Úr lépéseit és köszönti a Béke Országának jöttét.
Erős vár a mi Istenünk! Ő, azaz Ő maga (nem a vele kapcsolatos gondolatok, vagy a tőle jövő adományok) az egyetlen szilárd és örökkétartó támasz, melyre az ő népe építhet.
Egyesek azt állítják, hogy a világ éghajlata változik és a sarki jégsapka olvadóban van. Azt minden bizonnyal megfigyelhetjük, hogy földünket árhullámok és más természeti katasztrófák ostromolják. A hit azonban bízik Istenben, aki volt. A Teremtő fenntartja azt, amit alkotott.
Isten városa, az egyház éppúgy a támadások kereszttüzében áll, mint korábban is szüntelen. "Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk" (Ref. énekeskönyv 390. 2.v.).
Ami a jövőt illeti, nekünk úgy tűnik, hogy a történelmi események felgyorsult tempóban követik egymást. Ezek a sebes változások (minden területen és gyakran egyetlen nemzedéken belül) elbátortalanítóak, mégis vigasztalóak. Minden embercsinálta támasznak össze kell omlania. De Isten jön már. Az utolsó felfordulásnak hamarosan vége lesz. Az utolsó rádióadás félbe fog maradni, és felrobban majd az utolsó bomba. Akkor Isten mindannyiunkat le fog fegyverezni. 

"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten."

Bizonyságok: Egy bizonyság az Úr gyógyító erejéről

Volt egy kétéves kislány, Kimberli, akinek a szülei – bár nem voltak megtérve – nézték a Vidám Vasárnap közvetítését a tévén. A kislánnyal tavaly ősszel történt egy sajnálatos baleset: beleesett egy fortyogó üstbe. A teste húsz százaléka – a nyakától a combjáig – másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Válságos állapotban került az intenzív osztályra. A szülők felajánlották a kórháznak, hogy saját pénzükön bármilyen – szükséges, de esetleg hiányzó – orvosi műszert azonnal megvásárolnak, csak mentsék meg a gyermeket. A doktornő azonban közölte: minden műszer rendelkezésre áll, nem ezen fog múlni a gyógyulás. Az anyuka kérdésére – hogy akkor mit tehetnek a lányukért – azt mondta, egy dolgot: imádkozzanak. A szülőknek ekkor eszükbe jutott, hogy az egyik unokatestvérük gyülekezeti tag, és hogy a Hit Gyülekezetében szoktak imádkozni a betegekért, és sokan meggyógyulnak. Megkérték az unokatestvért, hogy szóljon valakinek, kérjen imatámogatást. Így jutottam el a szülőkhöz.

És éppen akkor közölték az apukával, hogy elég nehéz helyzetben van a kislány, mert a belső szervei kezdik fölmondani a szolgálatot. Az anyuka kérdésére a kezelőorvos őszintén megmondta: a kislány élet-halál között van, a túlélés esélye ilyen fokú megégés esetén egy százalék. Érthető módon nagyon el voltak keseredve, de a Bibliából megmutattuk nekik a Jairus történetét, ami arról szól, hogy nincs késő soha. Jairus segítséget kért Jézustól, de az ismerősei mondták, „ne fáraszd a Mestert, mert meghalt a lányod”. Jézus viszont azt felelte, „ne félj, csak higgy, a lányod nem halt meg, csak alszik”. Mert a félelem és a hit ellentétben állnak egymással. És ezek után bementünk imádkozni a kislányért. Morfiumot adtak neki, hogy enyhítsék a szenvedését. Ennek ellenére látszott, hogy nagy a fájdalma, nagy a félelme. Sokkos állapotban volt, szinte őrjöngött.

Amikor imádkoztunk érte, békesség szállt rá, megnyugodott, azután elaludt. Eljöttünk a kórházból. Néhány nap múlva hívtak telefonon a szülők, hogy érdekes dolog történt a kislánnyal, az orvosok nem értik. Úgy játszik, mintha a játszótéren lenne, semmi fájdalma nincs. Átvészelte a kritikus első négy napot, túljutott az életveszélyen. A következő vizsgálatok során az is kiderült: a nagyfokú égés ellenére egyetlen szerve sem fertőződött meg. Az orvosok el voltak képedve, és persze örültek. A plasztikai műtét azonban még hátra volt. Amikor levették a gyermekről a kötéseket, hogy az égett, elhalt bőrfelületeket eltávolítsák, újabb meglepetés következett: nem volt rajta égett, elhalt bőrfelület, hanem egy friss, rózsaszín bőr. Hazaengedték a kórházból úgy, hogy plasztikai műtétet sem kellett végezni rajta. Az Úr meggyógyította a gyermeket. Ezért is Övé a dicsőség.





Forrás: részelet-Új Exodus-

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett- NE OKOZZ FÁJDALMAT AZ ÚRNAK

  "Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp?" (Jn 14,9)  

Urunk mindig újra csodálkozni kénytelen rajtunk - elámul azon, mennyire nem vagyunk egyszerűek. Saját vélekedéseink tesznek ostobává bennünket. Amikor egyszerűek vagyunk, soha nem vagyunk buták. Folyton okoskodunk. Fülöp valami falrengető titok kinyilatkoztatását várta, de nem abban az Egyetlenben, akit ismert. Isten titka nem a következendőkben van elrejtve, hanem a "most"-ban. Mi pedig azt várjuk, hogy valami eget-földet megrázó esemény formájában ölt majd testet. Lehet, hogy nem állunk ellent Jézusnak az engedelmesség dolgában, de valószínűleg fájdalmat okoztunk neki kérdéseinkkel. "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát". Válasza egyenes: "Itt van Ő; vagy mindig itt van, vagy egyáltalán sehol sincs". Azt várjuk, hogy Isten jelentse ki magát gyermekeinek: Isten azonban csak gyermekeiben jelenti ki magát. Mások észreveszik ezt a kiábrázolódást, maga Isten gyermeke nem. Szeretnénk tudatosak lenni Isten felől, de nem lehetünk saját tudatosságunk tudatában, ez ép elmével nem lehetséges. Ha arra kérjük Istent, hogy tudatos szellemi tapasztalatokat adjon, vagy utunkat állja ilyen tudatos szellemi megtapasztalás, akkor fájdalmat okozunk az Úrnak. Még feltett kérdéseink is fájnak neki, mivel nem a gyermek kérdései azok. "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Jn 14,1). Nem okozok-e fájdalmat Jézusnak azzal, ha megengedem szívemnek, hogy mégis aggodalmaskodjék? Ha hiszek Jézus személyében, hitem szerint éljek. Ha engedem, hogy bármi nyugtalanítson, beteges kérdések ébrednek bennem. Olyan magától értetődő kapcsolatban kell lennem vele, amelyben mindent úgy fogadok el, amint tőle jön. Isten nem "majd egyszer" vezet, hanem mindig most. Váljék valósággá, hogy az Úr most itt van, és abban a pillanatban felszabadulsz.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében- Elveszett és megtaláltatott (I.)

"Atyám, add ki a vagyonból vámeső részt. "(Luk 15, 12)

A tékozló fiú szomorú bukása ott kezdődött el, amikor eltökélte, hogy függetleníti és az atya ellenőrzése alól kivonja magát. Ezáltal belsőleg elszakadt apjától. Az ilyen szabadságra való törekvésekben már ott van a bukás csírája. De tekintsünk csak Jézusra. Egy lépést sem tudott és akart az Atya megkérdezése nélkül tenni. Nem volt egy szava, amit ne az Atyától kapott volna ajándékba és csak azt tette, amire az Atya őt indította (János 5, 19-20). A legteljesebb függő viszonyban volt az Atyával.

A bűn lényegéhez hozzátartozik, hogy az ember nem akar Istentől függni, hanem a saját maga ura kíván lenni. Közben azokat az ajándékokat és erőket, azokat a képességeket, amiket Istentől nyert s amiket neki köszönhet, a bűnös ember a maga tulajdonába veszi. Úgy érzi, hogy azok őt illetik s ő akar azok felett rendelkezni ahelyett, hogy Isten állandó felügyelete alatt sáfárkodna velük. Ez az önállóságra való törekvés különösen az ifjúságban jelentkezik igen erősen. Saját belátásuk és akaratuk szerint akarnak cselekedni. És mivel az ember szíve gonosz, a sötét gondolatok is hamarosan felbukkannak és a gonosz tanácsok és az akarat is hamarosan megmozdul azok megvalósításra. Először a gonosz vágyak csíráznak ki szívében, azután szavakba is foglalja őket s végül tettre kerül a sor.

A tékozló fiú összeszedett mindent és elhagyta az atyai házat, hogy szabaduljon a terhes felügyelettől. Hamarosan lekerült életéről minden szép és elpocsékolt mindent. A tékozló fiú nem akart függeni atyjától, aki pedig szerette őt és csak a javát kereste, most azután függő viszonyba került vadidegen és szeretetlen emberekkel, akik még a disznóknak szánt moslékot is sajnálták tőle. "Elszegődött annak a tartománynak egyik polgárához." Kérni és könyörögni kellett valami nyomorúságos szállásért és a legalacsonyabb rendű munkáért is. Annak előtte a légínycsiklandozóbb falatokkal traktálta magát, most pedig szívesen megtöltötte volna gyomrát olyan eledellel, mely azelőtt csak utálattal töltötte volna el. Régebben alig tudott eleget tenni a sok társasági meghívásnak, most pedig teljes és szomorú magányba került. Az egykor boldognak tartott, fékevesztett életből csak boldogtalanság lett. Helyzetét, amibe került, bizonyára irtózatos szerencsétlenségnek fogta fel, pedig az előkészítője volt a későbbi boldogságnak.

 

Charles H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza-Isten megfizet

"Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert Ő megtéríti jótéteményét"(Péld 19,17)

Könyörületből kell adnunk a szegényeknek. Nem azért, hogy mások lássák, és dicsérjenek érte, még kevésbé azért, hogy saját céljainknak megnyerjük őket. Együttérzésből kell segítenünk rajtuk.

Ne számítsunk arra, hogy bármit is visszafizet a szegény, még hálát se várjunk. Tekintsük úgy az adakozást, hogy kölcsön adtunk az Úrnak. Isten fog megfizetni érte, és ha Őrá nézünk, akkor ne tekintsünk másokra. Milyen nagy kegyben részesít minket az Úr, ha megengedi, hogy kölcsön adjunk neki. Boldog lehet az a kereskedő, akinek üzleti könyveiben az Úr neve szerepel. De kár lenne, ha a neve mellett valami jelentéktelen összeg állna: legyen az minél nagyobb. Segítségünkre van ebben a legközelebbi, utunkba kerülő szűkölködő.

A visszafizetésre egyáltalán nem volna szabad gondolnunk, és mégis megígéri itt azt az Úr. Áldott legyen az Ő neve, mert az Ő megfizetésre vonatkozó ígérete értékesebb az ezüstnél és aranynál. 

Ha aztán a gazdasági bajok miatt egyszer mi szűkölködünk, nyújtsuk be alázatosan számlánkat a Hit Bankjánál. Van olvasóim között szűkmarkú? Szegény teremtés! Az Úr bocsásson meg neki!