1 Mit mondjunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi test szerinti ősatyánk a saját erejéből?
2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt.
3 De mit mond az Írás? "Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul."
4 Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele.
5 Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak.
6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot:
7 "Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik.
8 Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt."
"Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak." (Róm 4,5)
| Az evangélium új. Krisztus eljövetelével lett nyilvánvalóvá - nem hamarább.
Azonban "az új" a Biblia szerint azt jelenti, hogy "az ó" beteljesedett,
nem pedig eltöröltetett. Ha új kocsit veszünk, a régin túladunk. De amikor
Isten új testamentumot vagy új szövetséget vagy új parancsolatot vagy új
földet szeret, akkor a régi teljesedett be az újban, ahogy a mag a
növényben, vagy a gyermek az érett személyiségben.
És így működik a hit által való megigazulás. Nem azért igazulunk meg, mert jók vagyunk. Isten az istenteleneket nyilvánítja igaznak. Krisztus jósága tulajdoníttatik nekik, amikor hisznek. A javunkra íratik. Isten, aki igaznak nyilvánítja az istenteleneket, Krisztus "jó pontjait" írja a hívő bűnösök javára. |

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése