Válasszatok magatok közül hét férfit..., hogy rájuk bízzuk ezt a feladatot. ( Csel 6,3)
Egy visszapillantást teszünk a diakónusok tisztének történetére, akik közül egy volt István. Háromféle ellentét is előjött itt, és kétféle aggály.
Egyik oldalon álltak a görögök. Köztük zúgolódás támadt, hogy a közülük való özvegyasszonyokat mellőzik a mindennapi szolgálatnál.
Úgy vélték, hogy az ő népükhöz tartozók károsulnak ebben a szolgálatban.
Emellett ott volt az apostolok aggálya, hogy az élelem és pénz elosztása miatt nincs idejük az imádkozásra és az Ige szolgálatára.
Féltek, hogy a sokféle elfoglaltság miatt életük középpontjában, az imaéletben károsulnak.
Boldog, aki így gondolkozik! A történet kétféle harcmódot is mutat.
Egyik oldalon állnak a liberalizmus és a filozófia képviselői. Ők mindenáron meg akarják védeni igazukat. Ha a szellemi harc nem sikerül, a gyalázatos fegyverek után nyúlnak. Hazugsággal, vádaskodással, a zsidó fanatizmus felkorbácsolásával jönnek elő. S mikor ez sem elég, köveket ragadnak, hogy ellenfelüket agyonverjék.
És István? Ő visszautasítja az emberi bölcsesség fegyvereit, a ravaszságot és furfangosságot. Az ő fegyvere Isten Igéje. Ezt hirdeti egyszerűen a Lélek erejével, úgy, hogy ellenségei "nem állhattak ellene annak a bölcsességnek és Léleknek, amellyel beszélt".
Isten őrizzen bennünket az ellenség módszerétől, és ajándékozza nekünk István fegyverét!
Még két különböző kép. Ilyen pillanatfelvételt csinálhattak volna akkor: itt vannak István ellenségei. Arcukat elöntötte a harag, gyűlölet, keserűség, bosszú és a gyilkos düh. Fogukat csikorgatják, arcuk mint az ördögé. István pedig derűsen áll, nagy lelki nyugalommal. Arca fénylik, mint egy angyalé (15. v.). Elváltozott a Jézus ábrázatára.
A mi képünk melyikre hasonlít?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése