Jézus mennybemenetelének történetében érdekes dolgok, ellentétek válnak nyilvánvalóvá. Az első ez: "Maradjatok és várjatok!", - illetve "Menjetek és tegyetek bizonyságot"!
Mi a keresztyén bizonyságtétel eredménytelenségének oka? Nem várunk "Jeruzsálemben", hogy mennyei erővel felruháztassunk, inkább emberi tettvágyunk hajtására indulunk. Milyen nehéz lehetett a heves természetű Péternek a várakozás ideje! De mi lett volna belőle mennyei erő nélkül?
Meg kell várnunk a felszerelést, csak azután indulhatunk.
A másik ellentét: A tanítványoknak nem teljesül forró vágyuk, az ugyanis, hogy megtudják, mikor állítja helyre az Úr Izrael országát. Legszebb emberi reményük eltűnik, égő vágyuknak el kell halnia. Jézus azonban magasabb vágyat ébreszt bennük: mindnyájan imádkoznak, könyörögnek Istenhez, hogy jöjjön el rájuk a Szentlélek. Maradjon Izrael földi országa tehetetlenségben - csak Isten országa terjedjen el egész a föld határáig.
S végül: az angyalok azt mondják a tanítványoknak, hogy le kell mondaniuk Uruk látható jelenlétéről, de nem örökre. Meg fogják Őt újra látni, s örülnek majd kibeszélhetetlen örömmel.
Most szomorkodnak - akkor örülnek.
Nekünk, Jézus mai tanítványainak is le kell mondanunk Urunk látható jelenlétéről. Ez gyakran nagyon fájdalmas. De miénk a szent biztatás: "úgy jön el, amint Őt a mennybe felmenni láttátok".
Minél fájdalmasabb az elszakadás, minél kínosabb annak a nélkülözése, aki többet jelent nekünk, mint a bölcs apa, és a jó anya gyermekének, annál nagyobb lesz az öröm, amikor újra megláthatjuk Őt visszajövetelekor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése