Napi áhitat-Kölcsönös egyetértés

Hét témája: Ökumené, keresztény egység

 

Olvasmány: Róm 15,1–6

Testvéreinkkel egyetértésben élni a krisztusi élet megbízható jele.

„Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére. Hiszen Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva: „A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak.” Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.”

Magyarázat

Az Úrtól távol élve egyéni érdekeink határozták meg céljainkat, és mindenben magunknak kedveztünk. De megtértünk, és Krisztus uralma alá adtuk életünket. Életpéldánk is, de főként új emberünk mozgatóereje a bennünk lakó Krisztus, aki a mi megmentésünk alkalmakor sem magának kedvezett, hanem értünk, méltatlanokért feláldozta magát. Nyilvánvaló előttünk, hogy ezt még akkor tette, amikor ellenségei voltunk, tudatlanságban, közönyben éltünk. Keresztény ismeretünk legfőbb kincse annak felismerése, amit Urunk tett az embe­rért. Ez végig alázatban tart, és úgy fordít oda hívő társaink felé, hogy krisztusi indulatot ébreszt bennünk irántuk. Képessé tesz az erőtlenek terheit részben vagy egészben átvállalni, képessé tesz tűrni, és megtanít egyetértésben élni velük. Amikor hiányzik a gyülekezetben az egyetértés, akkor mindig meg kell vizsgálnunk magunkat, nem önmagunknak akarunk-e valamiben kedvezni! Krisztusban maradtunk-e, vagy valamiképp visszavettük a régi, megszenteletlen önző, önfejűsködő indulatainkat? Nem felejthetjük el: „az Úr adósai vagyunk”! Ezt az adósságot letörleszteni nem tudjuk, de valamit mégis tehetünk: azonosulunk a gyülekezet Urának céljával, és önzetlenül munkáljuk az egységet és az egyetértést a gyülekezetben.

(Lukács Tamás)