A szombat (Sabbath) először a 2Mózes 16-ban kerül említésre, amikor az Úr csodálatos módon mannával kezdte ellátni Izráel gyermekeit a pusztában. Azt parancsolta nekik, hogy a hatodik napon kétszer annyi mannát gyűjtsenek, mivel a hetedik napon nem fog részükre mannát adni. Nem sokkal ezután az Úr a Tízparancsolatban parancsolta meg a szombat megtartását. (2Móz 20:8-11) Ebben a parancsban Isten a szombatot a teremtéskori hetedik napi pihenéssel kötötte össze.
A Kolosszé 2:16-17 kijelenti, hogy a szombat jelképes értelmű volt.
A 2Mózes 23:12 szerint a szombat egyik célja az volt, hogy minden héten egy nap pihenést adjon mind embernek, mind állatnak.
A mai orvostudomány bizonyította, hogy testünknek hetente legalább egy nap pihenésre van szüksége ahhoz, hogy megfelelően működjön. Az 5Mózes 5:15 világosan mutatja, hogy a szombat emlékeztetőül szolgált a zsidóknak az egyiptomi szolgaságra és a szolgaságból való szabadulásra - mely nem saját erőfeszítésükből, hanem Isten természetfeletti hatalma által történt.
Az Újszövetségben még világosabb célja van a szombatnak. A Kolossé 2:16-17-ban Pál feltárja előttünk, hogy a szombat csupán az eljövendő dolgok árnyéka volt és most Krisztusban teljesedett be igazán.
A Zsidó 4:1-11 egy szombati nyugalomról beszél, mely már elérhető a számunkra, de nem szükségszerűen működik minden újszövetségi hívőben.
Az újszövetségi szombatnapi nyugalom egyszerűen az Istennel való kapcsolat, melyben megszűnünk különböző dolgokat cselekedni saját erőfeszítésünkből, és engedjük, hogy Isten cselekedjen rajtunk keresztül. (Galata 2:20; Zsidó 4:10)
A szombat nem egy naptári nap, hanem az Istennel való kapcsolat, Jézuson keresztül. Nyugodj meg az Ő szeretetében, és engedd, hogy használjon ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése