Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A fiúság Lelkét vettétek, aki által kiáltjuk: Abba, Atyánk!      Róm. 8,15

A pünkösdi Lélek az imádság Lelke. Ha egy lélek bűnre, haragra, gyűlöletre és gonosz kívánságra indít, az biztos, hogy nem a Szentlélek, de ha imádkozásra ébred vágy benned, akkor biztos lehetsz afelől, hogy az a Szentlélektől ered! Igen, Ő imádságra indít. Akiben Isten Lelke lakik, annak semmi sincs olyan fontos, mint Istennel, az Úrral való kapcsolat. Emberekkel szemben gyakran int a Lélek bennünket hallgatásra, Istennel kapcsolatban azonban soha! Isten Lelke buzgó imádkozásra indít. Ezt ebből a kifejezésből is láthatjuk: aki által kiáltjuk: Abba, Atyánk! Ez több, mint egy kérésnek az elmondása, több, mint imamondás. Üdvözítőnk is erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes volt a halálból kimenteni őt. Pál a testébe adott tövis elvételéért háromszor "könyörgött". Igen, a Szentlélek buzgó imádkozókká tesz bennünket. A Szentlélek kitartó imádkozásra indít. Ez a szó: "kiáltjuk", jelen idejű, folyamatos cselekvést jelent. Újra és újra kiáltásra indít a Lélek. Az első keresztyének "foglalatosak voltak a könyörgésben". Ábrahám imádkozva az Úr előtt maradt, amikor az angyalok elmentek Sodomába. Ezeket a Lélek munkálta. A Lélek közös imára is indít. Pál ezt írja: "A fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk..." Ő egyesíti a keresztyéneket. A Szentlélek a legcsodálatosabb kapcsolatot teremti meg a földön: Jézus Krisztus imádkozó gyülekezetét. A saját lelkünktől is van imádság. Ez szomorú dolog, így mer az ember imádságban a másiknak prédikálni, vagy így meri a másikat megítélni. Szégyenletes visszaélés ez az imádsággal. Milyen másként hangzik a Lélektől való könyörgés! Ekkor maga a Lélek imádkozik. Ismerjük az ilyen imádságot?