2016. november 1., kedd

Kenneth E. Hagin: Hitünk tápláléka napi adagokban c. könyvéből részlet


A legnagyobb csoda, amit láttam azzal kapcsolatban, hogy az örök élet milyen hatással van az értelemre, egy lánnyal történt, akit én most Marynek fogok nevezni.

Mary hét évet töltött el az általános iskola első osztályában, anélkül, hogy megtanulta volna leírni a nevét. A hatóságok megkérték a szüleit, hogy vegyék ki az iskolából, amint betöltötte a tizennegyedik évét. Tizennyolc évesen úgy viselkedett, mintha kétéves lett volna. Ha történetesen nem az anyja mellett ült az istentiszteleten, a pad alatt csúszott-mászott, vagy felemelve a szoknyáját átlépdelt a padok felett, hogy visszajusson oda, ahol az anyja ült.

Majd egy este, egy evangelizációs ébredési összejövetel alatt, Mary kijött az oltárhoz. Ott megkapta az örök életet — Isten természetét. Azonnal hatalmas változás történt. Már a következő este úgy ült az istentiszteleten és úgy viselkedett, ahogy az egy fiatal hölgyhöz illik. Rendbe hozta a haját és szépen felöltözködött.

Úgy tűnt, hogy értelmi képessége egyik napról a másikra megnövekedett. Nem sokkal ezután, látogatóba utazott a rokonaihoz, ott megismerkedett egy szomszédos farmer fiúval és feleségül ment hozzá. Sok évre rá megtudtam, hogy miután a férje elhalálozott egy balesetben, jómódú üzletasszony lett belőle, megállt a saját lábán és megbecsült építési vállalkozó lett a városban!

Mert egykor sötétség voltatok; most azonban világosság vagytok az Úrban; mint világosságnak fiai, úgy járjatok.

— Efézus 5,8.
Megvallás: Én a világosság fiaként járok az Úrban, én az élet világosságában járok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése