Mindennap az Ige fényében- MEGPECSÉTELVE ÉS MEGVÁLTVA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 7,1-8

1 Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. 2Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, 3 és így szólt: "Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit". 4 És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből: 5 Júda törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, 6 Ásér törzséből tizenkétezer, Naftáli törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből tizenkétezer, 7 Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Issakár törzséből tizenkétezer, 8 Zebulón törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt.

"Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se az élő fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöltük a mi Istenünk szolgáit."

(Jel 7,3)

Elhangzik a parancs: "Várjatok!" Mielőtt a pusztító szelek engedélyt kapnak, hogy ártsanak a földkerekségnek, Isten szolgáinak el kell pecsételtetniük. A pecsét a tulajdonjog jele. Sok régi korsót és tálat ástunk már ki a föld alól, amelyek még viselik a tulajdonos pecsétjét, egy lenyomatot az agyagban. Ez azt bizonyítja, hogy kié volt az a cserépedény. Itt mi nem tárgyak megpecsételéséről, hanem emberek megpecsételéséről olvasunk. Isten úgy pecsételi el az embereket, hogy rájuk írja nevét. Tizenkétszer tizenkétezer ember kap pecsétet. Mielőtt a nagy katasztrófák bekövetkeznek, Isten így szól: "Ez az enyém, annak nem árthatsz, mert az a férfi hozzám tartozik, ennek a nőnek baj nélkül kell átjutnia a földön végigsöprő tűzön, mert én szeretem őt." Isten neve van rájuk írva. El vannak pecsételve az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. El vannak különítve. Isten kezében vannak, és semmi, még Isten tulajdon ítélete sem okozhat nekik semmiféle kárt. Ezek a vigasztaló szavak ugyanazoknak szólnak, akiknek a kedvéért a Jelenések könyve megíratott. Ők azok az egyháztagok, akik gyülekezeti közösségben olvasták ezt a könyvtekercset, s akiket Isten boldognak hív, mivel hallgatják és megtartják az ő igéjét (Jel 1,3). Az angyal, aki megpecsételi Isten választottait, "a mi Istenünk szolgái" nevet adja nekik, s ez azoknak a neve, akik hallgatják és megtartják e könyv prófétai igéit (Jel 22,6-7). Ők azok, akik úgy pecsételtetnek itt el, mint az igazi Izráel (3,9.12), mint a Bárány hűséges követői. A tizenkétszer tizenkétezer, Isten népe összességének a száma, a maga hiánytalanságában. Isten tudja a teljes számot, és ő ismer minden nevet. Ismeri az övéit. És nem hagyja, hogy elpusztuljanak a próbatétel órájában. Nincs üdvbizonyosságunk önmagunkban. Nem vagyunk biztosak abban, hogy meg tudunk állni a viharban. De Isten kiválasztott bennünket, Isten elhívott bennünket, ő örökbe fogadott minket, hogy az ő gyermekei legyünk, és az ő örökkévaló karjai célhoz visznek minket. Alleluja!