"Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és mondta neki: Íme meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!" -János evangéliuma 5,14.
Nem könnyű a rossz szokásainkkal felhagyni, legtöbbünknek még akkor sem, amikor már látjuk, tapasztaljuk, hogy tönkre teszik az életünket. Nem véletlenül figyelmeztette Jézus azt az embert, akit 38 évnyi szenvedése után szabadított meg a betegségéből...
A fájdalomból való szabadság öröme, és a visszaeséstől való félelem biztosan segít néhány napig új életet élni, de mi lesz akkor, amikor az újdonság varázsa elmúlik, a szenvedés emléke pedig elkezd halványulni? Mi védhet meg attól, hogy ismét a rossz beidegzéseket kövessük, s végül rosszabb helyzetbe jussunk?
Ha csupán félelemből nem teszünk valamit, az hosszabb távon nem lesz elég.
Ha csupán félelemből nem teszünk valamit, az hosszabb távon nem lesz elég.
Amire szükségünk van: új célok, megújult látásmód, új és jó szokások, és a naponta megújuló hála.
Gyógyuló alkoholbetegek körében találkoztam két gondolattal: Különbség van a "száraz" ember, és a "józanodó" ember között. Hogyha valaki csupán addig jut el, hogy nem iszik, de a "száraz" időszaka alatt nem változik a gondolkodása, nem alakít ki új szokásokat, nem tanulja meg másként kezelni a konfliktusait, akkor csak idő kérdése, mikor esik vissza. Ahhoz, hogy tartósan megszabaduljon valaki, megújult életvitelre van szüksége.
A másik gondolat pedig a következő: egyedül a hála az, amire nem lehet inni. Mind az öröm, mind a bánat kellő indokot biztosít az ivászatra. Amikor hálásak vagyunk, akkor a hála arra késztet, hogy ne éljünk vissza a kapott lehetőséggel, és új úton járjunk, felhagyva az életet pusztító szokásainkkal.
Nem csupán alkoholbetegek számára fontos a kérdés:
Száraz vagy csupán, vagy a józanodás útján jársz?
Ápolod-e a hálát a szívedben az élet és kegyelem ajándékáért?
Gyógyuló alkoholbetegek körében találkoztam két gondolattal: Különbség van a "száraz" ember, és a "józanodó" ember között. Hogyha valaki csupán addig jut el, hogy nem iszik, de a "száraz" időszaka alatt nem változik a gondolkodása, nem alakít ki új szokásokat, nem tanulja meg másként kezelni a konfliktusait, akkor csak idő kérdése, mikor esik vissza. Ahhoz, hogy tartósan megszabaduljon valaki, megújult életvitelre van szüksége.
A másik gondolat pedig a következő: egyedül a hála az, amire nem lehet inni. Mind az öröm, mind a bánat kellő indokot biztosít az ivászatra. Amikor hálásak vagyunk, akkor a hála arra késztet, hogy ne éljünk vissza a kapott lehetőséggel, és új úton járjunk, felhagyva az életet pusztító szokásainkkal.
Nem csupán alkoholbetegek számára fontos a kérdés:
Száraz vagy csupán, vagy a józanodás útján jársz?
Ápolod-e a hálát a szívedben az élet és kegyelem ajándékáért?
Hálává érlelődött-e a szabadulás öröme az életedben?
Legyen áldott a napod!
Legyen áldott a napod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése