Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ezt mondta Jákob: Jehova! Ki azt mondtad nékem: Térj vissza hazádba... és jól teszek veled; kisebb vagyok minden Te jótéteményednél és hűségednél, amelyeket a Te szolgáddal cselekedtél... Szabadíts meg, kérlek, az én bátyám kezéből!      l.Móz.32,9-11.

Jákobnak ebből az imájából sokat tanulhatunk a saját imaéletünkre nézve. Figyeljük meg, Jákob imájában Isten ígéreteire támaszkodik. Azzal kezdi, hogy Istent Igéjére emlékezteti: "Azt mondtad nékem..., hogy jól teszek veled." Imájában Istennek ahhoz az ígéretéhez is kapcsolódik, amelyet neki az égig érő létra látásakor álmában adott. Tanuljunk meg mi is Isten ígéreteire támaszkodni! Ez ad erőt imánknak. Legyen ebben Dávid is példaképünk: "Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat keressétek! A Te orcádat keresem, Uram!" (Zsolt 27,8) A másik tanulság abban van, hogy Jákob nem feledkezett el a háláról és hódolatról. Segítséget akart kérni testvérével, Ézsauval szemben, de egy helyes érzése ezt diktálta: először hajolj meg mély hálaadással minden jóért, amit Istentől elvettél. Ezért mondja imádságában: "Kisebb vagyok minden Te jótéteményednél és hűségednél, amelyekkel a Te szolgáddal cselekedtél". Imádságaink erőtlenek, ha erről megfeledkezünk; ha csak szükségeinket sírjuk el Isten előtt, de elfeledjük miden velünk közölt jótéteményét és hűségét megköszönni. Végül figyeljünk arra is, hogy Jákob egy pontosan meghatározott ügyet hoz Isten elé: "Szabadíts meg, kérlek, az én bátyám kezéből"! Tanuljuk meg ebből, hogy egészen konkrét szükségeinket vigyük Isten elé, adódjanak bár azok körülményeinkből, gonosz emberek ellenségeskedéséből vagy saját bűneinkből. Isten meghallgatója az imádságnak és mestere a segítésnek.