2017. április 21., péntek

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él.” (Jób 19,25)


Jób vigaszának magva e szavakban rejlik: „az én Megváltóm”, abban az igazságban, hogy a Megváltó él.
Igen! Milyen üdvös dolog az élő Krisztushoz ragaszkodni! Előbb tulajdonjogunknak kell lenni hozzá, csak azután örvendhetünk Ő benne.
Mi hasznom van az aranyraktárakban letett aranyakból? Az emberek Peruban is koldusok, Kaliforniában is koldulnak kenyérért. Az arany csak akkor segít ki szükségemből, ha az erszényemben van, és akkor csillapítja éhségemet, ha kenyeret veszek belőle.

Mit érnék egy olyan Megváltóval, aki nem váltott meg engem? Mit használna nekem egy bosszúálló és megtorló, ha nem volna hajlandó életemet megvédeni és véremért bosszút állni?
Ne lankadj meg addig, míg nem mondhatod hit által: „Igen, az én élő Megváltómra bízom magamat; Ő az enyém, tehát ragaszkodom Hozzá.”

Talán még gyengének érzed kezed, mellyel Őt fogod, és nem mered mondani: „Az én megváltóm él”. Ha azt hiszed, hogy ez merészség volna, ó gondold meg: ha hited csak akkora, mint egy mustármag, már akkor jogod van ezt mondani. Azonban van még egy szócska, mely Jób erős hitére nézve nagyon jellemző: „Mert én tudom”. Ha valaki azt mondhatja: „remélem, hiszem”, már az is vigasz. Ezrek vannak Jézus seregében, akik ennél aligha jutnak valaha tovább.
De ha a vigaszt a maga teljességében akarod megragadni, akkor azt kell mondanod: „Tudom”.
A ha, de és talán gyilkosai minden vigasznak és békességnek. A kísértések idején rettenetes a kételkedés. Lódarazsak módjára mardossák a lelket!
Ha valaha attól tartok, hogy Krisztus nem az enyém, akkor a halál epéje ecettel van keverve, de tudom, hogy Jézus értem él, így a sötétség sem sötétség nekem; az éjszaka is világossággá válik körülöttem. Bizonyára, ha Jób már akkor Krisztus eljövetele és megjelenése előtt sokkal korábban mondhatta: „Tudom”, akkor nekünk még nagyobb bizonyossággal kellene ezt hirdetnünk.
Isten mentsen attól, hogy bizonyosságunk megcsaljon bennünket. Lássunk jól utána, hogy hitünknek mozdíthatatlan alapja legyen, nehogy hiábavaló reményre építsünk.
Az én Megváltóm egy élő Megváltó: ez kimondhatatlan öröm!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése