Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KÉTSÉG ÉS BIZALOM

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 13

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? 3 Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? 4 Tekints rám, hallgass meg, URam, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! 5 Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! 6 Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az ÚRnak, mert jót tett velem.

"Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? ... Mert én hűségedben bízom."

(Zsolt 13,2 és 6a)

Négyszer mondja Dávid Istennek: "Meddig?" Azért mondja, mert úgy látszik, hogy Isten megfeledkezett róla. Az Úr elrejti arcát. Nem veszi el a fájdalmat, és engedi, hogy az ellenség felmagasztaltassék. "Meddig tart ez?" Ha még sohasem mondtad Istennek azt, hogy "meddig még?", akkor valószínűleg nem veszed nagyon komolyan ígéreteit. Végül is ő azt mondta, hogy meghallja kiáltásainkat. Megígérte, hogy "a gonoszság" el fog pusztulni, és azok, akik Istenben reménykednek, felmagasztaltatnak. Ha zörgetünk, ő megnyitja, ha keresünk, találunk. És a "királyság" a küszöbön áll. "Meddig még?" A várakozás a keresztyén élet lényeges vonása. Nem az a fajta várakozás, amiben akkor van részünk, amikor a várószobában megpróbáljuk agyonütni az időt, átlapozva a képes folyóiratokat. A várakozás azért jellemzője életünknek, mert az ígéretek adta erőforrásból munkálkodunk és élünk, mindig várva, hogy Isten megteszi azt, amit megígért. Amikor azt kiáltjuk, hogy "meddig még?", türelmetlenek lettünk. Lehet, hogy kételkedés is van szívünkben. Csakugyan törődik velünk? Tényleg figyel Isten reánk? Jönni fog? A kételkedés annyi idős, mint a 13. zsoltár. Senki ne féljen, hogy különösen bűnös, ha szívében kételkedést fedez fel. A kételkedést ki kell fejeznünk, majd szembe kell vele szállnunk. Olyan szabadon kifejezhető, ahogy az ebben a zsoltárban áll. És aztán hit által kell szembeszállni vele. A hit mindig dacol a kételkedéssel. A hit így szól: "Istenben van bizalmam még a sötétben is. Hiszem, hogy ha késik jövetele, ez azért kell hogy így legyen, mivel még többet fog adni nekem, mint amennyit kértem." Lehet, hogy a kételkedés mindennapi dolog, de aki dajkálgatja kételyeit, az bolond. A nátha mindennapos betegség a világ sok részén, de ennek ellenére is betegségnek tekintendő. A kételkedést le kell győzni, s bizalomnak kell a helyét elfoglalnia. A zsoltár végén az Istenben való bizalom hangja szólal meg: "Mert én hűségedben bízom."