„Mindnyájan megteltek Szentlélekkel.” (Apcsel 2,4)
Mily dúsak volnának a mai nap áldásai, ha mindnyájan megtelnénk Szentlélekkel! Teljesen lehetetlen volna a lélek oly fokú szentsége gyümölcseinek végtelen teljességét túlbecsülni.
Élet, vigasz, világosság, tisztaság, erő, béke és még sok drága kegyelmi kincs elválaszthatatlan a Szentlélek üdvös jelenlététől. Szent olajként keni meg a hívő fejét, elkülöníti a szent papságra és kegyelmet ajándékoz neki hivatala helyes betöltésére. Mint az egyedüli és valódi tisztító víz, megszabadít a bűn hatalmától, megszentel az isteni életre; az akaratot és véghezvitelt is ő műveli bennünk az Úrnak jó-tetszése szerint. Mint világosság kinyilvánította világosságukat, romlásukat, most pedig kinyilatkoztatja nekünk is bennünk az Úr Jézust és vezérel az igazság útján.
Tiszta mennyei sugaraitól megvilágosíttatva nem vagyunk többé sötétség, hanem világosság az Úrban. Mint tűz, megtisztít minket minden salaktól, s egyszer s mind ragyogó fényben tündökölteti megtisztított lényünket. Ő az áldozati tűz, mely által képesek vagyunk lelkünket teljesen odaadni Istennek élő és kedves áldozatul. Mint az ég harmatja véget vet szárazságunknak és megtermékenyíti életünket. Ó bárcsak e reggeli órában tényleg dúsan megszállna bennünket! Ilyen harmatgyönyörűséges kezdete lenne a napnak.
Mint galamb, a szelíd szeretet szárnyaival lebeg az ő bárkája és a hívők lelke fölött.
Mint vigasztaló elűzi a gondot és kételyt, melyek az Ő szeretett gyermekeinek békéjét zavarják.
Az elválasztottakra leszáll, valamint Urunkra is a Jordánban és bizonyságot tesz fiúságukról, amennyiben bennük gyermeki lelkületet kelt, miáltal kiáltják:
Abba, szerelmes Atya! Mint szél, életnek leheletét hozza az emberbe. Ahova akar, fúj és élesztő hatást nyilvánít, mely által a szellemi teremtettség mozog és megtartatik. Adja az Úr, hogy Szentlelkének jelenlétét most és mindenkor érezzük.
„Ó Isten! Ne űzz el engem a Te arcod elől és Te Szentlelkedet ne vedd el én tőlem!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése