Jézus ezt mondja: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.”. A szeretet nem egy puszta benyomás, nem is egy átmeneti érzelem, ami a körülményektől függ, hanem egy élő elv, egy állandóan munkálkodó erő. A lelket a tiszta szeretet folyamai táplálják, melyek Krisztus szívéből, mint soha ki nem apadó kútforrásból fakadnak. Ó, mennyire megeleveníti a szívet, mennyire megnemesíti indítékait és elmélyíti érzéseit ez a közösség! A Szentlélek nevelése és vezetése alatt Isten gyermekei „részrehajlás és képmutatás nélkül”, igazán, tisztán és mesterkéltségtől mentesen szeretik egymást. Ez azért van, mert a szív szereti Jézust. Egymás iránti szeretetünk Istennel való közös kapcsolatunkból származik. Egy család vagyunk és szeretjük egymást, amint Ő szeretett minket. E tiszta, megszentelt, fegyelmezett érzéshez képest a világ sekélyes udvariassága és a negédes barátságok semmitmondó frázisai olyanok, mint a pelyva a búzához képest.
(Letter 63, 1896.)
Úgy szeretni, ahogyan Krisztus szeretett. annyit jelent, mint önzetlenséget tanúsítani kedves szavakkal és szelíd tekintettel, mindenkor és mindenhol… Az őszinte szeretet a mennyből származó drága tulajdonság, mely olyan arányban sokszorozódik, amilyen arányban másokra árasztjuk illatát…
Krisztus szeretete mély és buzgó; kiapadhatatlan patakként árad mindenkihez, aki elfogadja. Az ő szeretetében nincs önzés. Ez a mennyei eredetű szeretet a szívben lakozó elvként áll fenn, mely nem csak azok iránt nyilatkozik meg, akik a legkedvesebbek számunkra, vagy akikkel közeli viszonyban állunk, hanem mindenki iránt, akivel kapcsolatba kerülünk.
Úgy szeretni, ahogyan Krisztus szeretett. annyit jelent, mint önzetlenséget tanúsítani kedves szavakkal és szelíd tekintettel, mindenkor és mindenhol… Az őszinte szeretet a mennyből származó drága tulajdonság, mely olyan arányban sokszorozódik, amilyen arányban másokra árasztjuk illatát…
Krisztus szeretete mély és buzgó; kiapadhatatlan patakként árad mindenkihez, aki elfogadja. Az ő szeretetében nincs önzés. Ez a mennyei eredetű szeretet a szívben lakozó elvként áll fenn, mely nem csak azok iránt nyilatkozik meg, akik a legkedvesebbek számunkra, vagy akikkel közeli viszonyban állunk, hanem mindenki iránt, akivel kapcsolatba kerülünk.
Ez a szeretet ahhoz segít hozzá minket, hogy apró figyelmességeket és engedményeket tegyünk, hogy a kedvességből fakadó tetteket hajtsunk végre és hogy gyengéd, igaz, bátorító szavakat szóljunk.
Érzékennyé tesz minket mindazok iránt, akiknek szíve szomjúhozik az együttérzésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése