,,Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk.,,
2 János 6.
Katonakoromban megtanultam, hogy a
parancsot nem azért adják, hogy a katona azt megértse és magyarázza,
hanem azért, hogy végrehajtsa. Ami evidencia a földi seregben, az nem
magától értődő az Isten országában. Földi vándorlásunkat alapvetően
befolyásolja a "tömeg" kultúrája, Isten világában nincsenek még kisebb
csoportok sem, ott csakis egyének, ott csakis "én" vagyok... és az
Isten. A látható világban megfoghatjuk egymás kezét, s csoportban rohanhatunk együtt
a szakadék felé, a nem látható világ ösvénye azonban mindig
"egyszemélyes". Egyedül jövünk erre a világra, s egyedül is megyünk ki
belőle. Kísérőinket ha megtaláljuk, szép életet mondhatunk magunkénak,
mert egymásban felfedezni Isten teremtményét, végül is önmagunkat - a
legegyszerúbb módja elűzni a magányt.
Ahogyan az útonlevők százmillióit naponta
"irányítják" a közlekedési táblák, ugyanúgy Isten parancsai is ezt
teszik. MIndkét esetben megmarad a szabad választás, de ha célba akarok
érni, akkor engedelmeskednem kell a törvénynek. Manapság nem szeretik az
emberek a rendet, mert úgy gondolják az visszahúz, megkötözi a
szabadságot. Pedig a rend megtartja azt, aki a rendet betartja. Az élet
egyik alapigazsága, hogy nem elégséges a "nagy ötlet", annak
megvalósításához kitartásra, rendszeres munkára van szükség. Mivel Isten
és a rend összetartoznak, ezért a rendetlenség soha nem segíti, hanem
akadályozza a célbajutást. Hogy Isten a káoszt is "átlátja", sőt a
rosszból is jót hoz elő, ez az Ő Gondviselő Szeretetének nagyságát
tükrözi. Az ember azonban nem Isten, csak szeretne azzá válni (Eritis
sicut Deus!).
A befektetett "energia" mindig meghozza a
gyümölcsét, de ez igaz negatív irányban is: "Aki szelet vet, vihart
arat". Az önző, csak magára gondoló embert azonban egyszercsak lerázza
magáról a Földanyácska... Mert semmi nem marad elrejtettségben, egyszer
mindenért fizetni kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése