2016. április 16., szombat

Zsoltárok 119,53-56.


Elragad az indulat a bűnösök miatt, akik elhagyták törvényedet. Rendelkezéseid olyanok nekem, mint az énekek, azon a helyen, ahol jövevény vagyok. Uram, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet. Ez jutott nekem, mert megfogadtam utasításaidat.




Az indulat a világ legrosszabb tanácsadója! Akkor nem Isten embere az, akiben düh, vagy indulat van? Akkor mit kezdjek a dühvel, vagy indulattal? Lehet-e dühös egy keresztyén ember, az Isten embere? Oly sokszor tudatosul bennem, hogy nekem, mint Krisztus követőjének példával kell állnom mások előtt, mert a saját környezetemben én vagyok az a személy, aki képviseli Istent. Tehát ez az ige is azt mutatja: Nem az a fontos, hogy elutasítsam, vagy megtagadjam a nehéz helyzetet, (ez a keresztény ezoterika egyik jellemző vonása)[i] vagy akár egy bosszúságot, mely indulatra gerjeszt. Hanem az, hogy milyen az én hozzáállásom ahhoz, mint keresztyén ember és miként kezelem azokat. Ez az, amire kiváló példát ad ez a zsoltár is. Maga a zsoltár írója is feltárja, hogy menyire mély indulat forrt fel az ő szívében is azok ellen, akik ragaszkodva a bűnhöz, elvetették Istent és vele együtt törvényeit. De mit is tesz ebben a helyzetben? Felkiált, hogy: Megtagadlak és elutasítalak bűnös gondolat? NEM! Természetesen azt én is tudom, hogy a harag bűnös természetemből fakad, mint begyulladt sebből a genny. De akármiként is tagadom, hogy az ott van, és akár mily módon is nyomorgatom, annál nagyobb és elterjedtebb lesz. Ezért nekem is dühömmel, bűnös természetemmel, „gennyes sebemmel”, Istenhez, mint orvoshoz fordulhatok. Ezért én amondó vagyok: Ahelyett, hogy szélmalomharcot fojtatnék, az Úr lábai elé helyezem azt és annak forrását és csak, dicsérem Őt.
Drága Uram, köszönöm, hogy emlékeztetsz, miként kezeljem indulataim. Áldalak, hogy osztályrészem lehet a Te dicséreted. Ámen!
Keresztyén ezoterikának azt a ma egyre jobban elterjedt gondolkodásmódot tekintem, mely a New age és a keleti vallásokból átvett isteni köpenyegbe bújtatott azon emberi törekvést rejti, hogy mi magunk lehetünk üdvösségünk forrásai. Természetesen ezt így nem ismerik el a „keresztyén ezoterikusak”, de „gyümölcseik” elárulják őket. Tehát ezt az ezoterikus vonulatot takarják azoknak a gondolatai, akik azt vallják: hogy nem fontos beszélni az emberi problémákról, a Krisztus áldozatáról, a szenvedésről. Akik azt állítják, hogyha nem gyógyulsz meg egy imádságra, szent érintésre, vagy nem „bővölködsz” anyagilag, akkor bűn van az életedben.
Persze elismerem én is, hogy bűnös természettel rendelkezem, de az én orvosom Jézus Krisztus és nem az emberi akarat, melyet Jézus nevébe burkolva gyakorolnak a tévtanítók, megszédítve az emberek sokaságát, még azokat is, aki megismerték az Élő Istent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése