Ha
bűnösök kötelei fonnak is körül, nem feledkezem meg törvényedről.
Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért.
Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják
utasításaidat. Uram, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem
rendelkezéseidre!
A vers elején a zsoltáros a bűnösök köteleiről beszél. Ezek a kötelek lehetnek fizikális kötelek, melyek rabságban tarthatnak, de lehetnek szellemi kötelékek, amelyekkel szintén gúzsba kötözhető az ember. Minden esetben, rabságot, a bűnhöz való kötelezettséget, megkötözöttséget jelent. De, akár milyen erősnek is tűnik az a kötél mellyel meg kötöznek a bűnösök, vagy maga a bűn, Isten az egyetlen, aki fel tudja azokat oldozni. Az Őhozzá való ragaszkodás és hűség az, ami kulcsa a szabadságnak. „…nem feledkezem meg törvényedről.”[1] Tehát nem az a kulcs, hogy észben tartja és tudja Isten törvényeit, hanem a hűség, az Istenbe vetett bizalom, a szív hozzáállása az atyához. – (Ennek csak vele járója az, hogy észben tartja törvényeit és tudja azt. Viszont ez már fordítva nem igaz. Lásd a sötétség fejedelmét: Tudja észben tartja isten törvényét, de a szíve sötét és gonosz.) – Ez a jó és hűséges szív az, ami kivehető a zsoltár írójának további szavaiból is: „Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért.”[2] Tehát nem csak, hogy nem feledkezik meg arról, hanem tudatosan oda szánja neki magát idejét és mindezért dicséri az Urat, az Élő Istent.
Ez az a
hűséges ragaszkodás az, amit ma meglátatott velem az Atya Isten. Ez az,
ami napról-napra formál engem, ami Isten félelemre indít, hogy hálát
adjak az Ő kegyelméért, amely betölti az egész földet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése