Zsoltárok 119,69-72

Hazugságot koholtak ellenem a kevélyek, de én megfogadom utasításaidat tiszta szívből. Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm. Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet. Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.

Ebben a részben a zsoltár írója a megvető, kövér szívű, kevély emberek koholt vádja elleni védelemért fohászkodik, hálát adva a fizikai nyomorért, mely visszavezette őt Isten rendeléseihez. Ez volt az, amely feltárta előtte Isten rendeléseinek valódi értékét, összevetve azt a mulandó fizikai gazdagság örömeivel.

Ezáltal az Úr nekem a következőkre mutatott rá:

A hazug szív a kevélység egyik fő jellemzője, mely kövérré, azaz elbizakodottá teszi azt. Ellentétben a tiszta szívvel, mely az Úrban merül el.

Tehát ez a zsoltár ezt a két jellemet állítja egymással szembe és arra mutat rá, is azok értéke.

A kevély és a büszke szív az, amely megveti az Élő Istent. Lehet, hogy erőteljesnek és gazdagnak tűnik, olyannak, mint az arany vagy, ezüst által meggazdagodott ember, mégis veszendő.

Ha jól megfigyeljük a kevély szív gyümölcsének eredményeit és az igaz, Istenben gyönyörködő szívet, akkor jól és tisztán láthatjuk, a fentebbi állítás igazságát. Csak a tiszta szív gyümölcse az, amely maradandó. Mert bármi is gazdagítson meg, legyen az fizikai ezüst, arany vagy akár emberi méltóság és bölcsesség, mind veszendő az Élő Istenre tekintve.

Ezért ad hálát a zsoltár írója is az őt ért nyomorúság miatt. Az volt, ami visszavezette őt az Úr rendeléseihez, az igaz szív útjára.

Így hát én is így imádkozom:

• „Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.”[1] és ne hagyj elvesznem a kevélyek koholmányai által. Ámen!