Érthető, ha mi, akik megismertük, elfogadtuk, Urunknak tudjuk Jézus Krisztust, vágyunk arra, hogy életünk után a mennyben együtt élhessünk vele. Ha hisszük, hogy van örök élet, természetes, hogy vágyunk rá, és ha tudjuk, hogy Krisztus mit tett értünk, vágyunk arra, hogy Őt szemtől szembe lássuk, úgy adhassunk hálát. De sokkal nagyobb dolog, nagyobb öröm az, hogy Ő kíván együtt lenni velünk az örökkévalóságban. Soha nem tudjuk teljes valójában megérteni az Ő szeretetét irántunk. Csak úgy lehet ezt érteni, hogy csak azért is szeret bennünket. Bűneink, kételkedésünk, hanyagságunk ellenére, ellenére annak, hogy olyan ritkán vagyunk készek az Ő szolgálatára. Mégis szeret. De annak, hogy szeretete el is érje célját, feltétele az, hogy mi is szeressük Őt. Ahogy a könnyelmű, hálátlan gyermek, mikor döntésre érik a helyzet, mégiscsak szereti apját. Van egy nevezetes mondat: éjszaka akkor van, mikor a Föld eltakarja maga elől a Napot. Krisztus szeretete nélkül akkor maradunk, mikor hitetlenségünkkel eltakarjuk magunk elől az Ő szeretetét. Nekünk is akarnunk kell, kérnünk kell azt, hogy meglássuk az Ő dicsőségét. Ő nekünk is részt akar adni belőle. Fogadjuk el hálás szeretettel!
Krisztusom, miért kívánsz velem együtt lenni mennyei dicsőségedben? Olyan kevés ember van, akire én úgy gondolok, hogy együtt szeretném tölteni vele az örökkévalóságot. Talán még kevesebb, aki így gondol énrám. Te pedig azért imádkozol. Nem tehetek mást, mint hogy szívből megköszönjem szeretetedet, készüljek örömmel arra, hogy ott veled találkozzam, és próbáljak meg úgy élni, hogy ne hozzak szégyent a nevedre. Követni szeretnélek tetteimben. Nehezen sikerül, de akarom. Segíts, hogy végezhessem el rendeltetésemet! Hogy eléd állíthassam szeretteimet is! Értük is imádkozz, Uram, hogy együtt láthassuk meg a Te dicsőségedet! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése