Az utcákra hordták ki a betegeket..., hogy az
arra elhaladó Péternek legalább az árnyéka ráessék valamelyikükre. (Csel 5,15)
Milyen csoda! Péternek az utcán való elmenetele is csodát tesz!
Mindmáig történik hasonló. Egy elhaladó keresztyénnek a tekintete áldássá lehet. A krími háborúban egy kórházvezető nőről beszélték, hogy már az is megnyugtató hatással volt a betegekre, ha csendben átvonult a szobákon. Megjelenése olyan volt, mint a nap felkölte.
Würtenbergben egyszer két lány kétes értékű szórakozóhelyre akart menni. Szembe jött velük Bengel professzor, akiről azt mondták, hogy homlokán az örökkévalóság ragyogott. Mikor meglátták a lányok, azonnal visszafordultak és hazamentek. Hasonló eset fordult elő Kínában is. Volt ott egy misszionárius, aki sok lelket vezetett az Úrhoz, még mielőtt nyelvüket beszélni tudta volna. Isten békessége annyira látható volt az arcán, hogy "ragyogó-arcú"-nak nevezték.
Mindazáltal Jézus tanítványai életében nemcsak ragyogások vannak, hanem árnyak is. Nem mindig vidáman, hanem gyakran sírva és sóhajtozva mennek át az életen.
Egy apa egyszer azt kérte az Úrtól, hogy ajándékozza meg őt olyan győzelmes hazamenetellel, hogy fiai is kedvet nyerjenek Jézus követésére. Isten azonban élete utolsó idejében nagy nyomorúságot engedett testére, és nehéz kísértéseket a lelkére. S íme, fiai ezt mondták: "Ha a mi kedves hívő édesapánknak ilyen szenvedéseken kellett átmennie, mi lesz mivelünk halálunkkor"? Az édesapa halálának "árnyéka" alkalom volt az ő megtérésükre.
Végül még egyet. Ha még az emberek árnyéka is gyógyít, mennyivel inkább a mi Urunk Jézus Krisztusé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése