Mindig vizsgáld meg magadat újra, mi az életed célja. Az ember elrendelt célja nem a boldogság, nem is az egészség, hanem a szentség. Manapság annyiféle hajlam forgácsol szét minket; egészséges, jó, nemes hajlamok, amelyek beteljesedhetnek; de közben Isten elgyengíti őket. Minden egyedül azon fordul meg, hogy az ember elfogadja-e Istent, aki meg akarja őt szentelni. Bármibe kerüljön is, az embernek rendbe kell jönnie Istennel. Hiszem én azt, hogy szentnek kell lennem? Hiszem, hogy Isten lakozást vehet bennem és engem szentté tehet? Ha az igehirdetés arról győz meg engem, hogy szentségtelen vagyok, ezt rossz néven veszem. Az evangéliumot hallva mélyen megsértődöm, mert a kijelentés megmutatja, hogy szentségtelen vagyok. De heves vágy is támad bennem, ha megértem, hogy Isten azt a célt állította az ember elé, hogy szent legyen. Egy terve van: megszentelt emberek teremtése. Isten nem gép, hogy örökké áldásokat osztogasson. Nem azért jött közénk, hogy szánalomból megváltsa az embert a nyomorúságából; azért váltotta meg az embert, mert arra teremtetett, hogy szent legyen. A megváltással az az elgondolása, hogy újra teljesen eggyé tegye az embert Istennel Jézus Krisztus halála által, anélkül, hogy a leghalványabb árnyék maradna Isten és az ember között. Ne tűrj meg sem magadban, sem másokban semmi olyat, amivel a szent Isten nem ért egyet. A szentség: hogy lábad tiszta úton járjon, nyelved ne szóljon tisztátalanul, értelmed tiszta gondolkozású legyen. Az élet minden apró részlete nyitva van Isten fürkésző szeme előtt. Szentség nemcsak az, amit Isten ad nekem, hanem amiről én is bebizonyítom, hogy Ő adta nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése