|
A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 6,1-11
|
| 1 Egy szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. 2 A farizeusok közül némelyek megkérdezték: "Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?" 3 Jézus így válaszolt nekik: "Vajon azt sem olvastátok, amit Dávid tett, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? | | 4 Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak." 5 És kijelentette nekik: "Az Emberfia ura a szombatnak." 6 Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. 7 Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust: gyógyít-e szombaton; hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják. | | 8 Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Kelj fel, és állj a középre!" Az felkelt és odaállt. 9 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Megkérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?" 10 És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 11 Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal. |
|
|
"Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt." |
| (2Móz 20,8) |
 Nagyon világos, hogy mit jelentett ez a parancsolat Izráel számára: Isten elvárta a néptől, hogy semmi munkát ne végezzen a hetedik napon, amelyet "sabbath-nak", azaz a pihenés napjának hívtak. A Mózes II. és V. könyvében közölt indokok különfélék. A Teremtő tevékenységének hat napja után Isten a hetedik napon megnyugodott. Az állatoknak, a szolgáknak és a rabszolgáknak kellett hogy legyen egy pihenőnapjuk. A sabbath annak a szövetségnek a jele volt, amelyet Isten kötött a néppel a kivonulás után. Azok az emberek, akik nem pihentek a nyugalom napján, megszegték a szövetséget, és kirekesztették magukat a szövetséges nép köréből. Ezért ennek a törvénynek a megszegőit ki kellett végezni.
Sokkal nehezebb megmondani azt, hogy mit jelent ez a parancsolat Istennek az új szövetségben élő népe számára. A keresztyének nagyon megoszlanak ebben a kérdésben, és az Újszövetség sem mond sokat. Amit tudunk az az, hogy a keresztyének közvetlenül Jézus feltámadását követően, a hét első napján kezdtek összejönni istentiszteletre. Nem is csoda. Akkor kezdődött el számukra az élet.
Amikor azonban megkérdezik, hogy a keresztyén vasárnap és a zsidó sabbath között csakugyan volt-e valamilyen összefüggés, akkor a válasz az, hogy ilyen kapcsolat csak sok évszázaddal később jött létre a keresztyén vezetők jóvoltából.
Van viszont számos közös pont, amelyben a keresztyéneknek egyet kell érteniük. Először is mindenkinek őrizkednie kell attól, hogy élete szüntelen hajsza legyen. S ez a felelősség nemcsak az ember személyes életére vonatkozik, hanem a társadalomra, mint egészre is. Lennie kell legalább egy napnak, amelyet Isten imádatára, az irgalmasság tetteire, a felebaráti kapcsolatra, a felüdülésre és a művelődésre szentelünk oda.
Másodszor, Jézus Krisztus egyházának az összejövetele, és a mi azon való részvételünk, nem tetszés szerinti, hanem kötelező. Nekünk van rá szükségünk, nemcsak azért, hogy életben maradjunk, hanem hogy győzelmet arassunk. Az ilyen összejövetelek és exhortációk (a.m. bátorító, buzdító igehirdetés, a ford. megj.) nem szükséges hogy vasárnapra korlátozódjanak - tulajdonképpen nem lenne szabad így lenni ezeknek - de legmegfelelőbb erre az Úr napja. |
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése