Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A fiúság Lelkét vettétek, aki által kiáltjuk: Abba, Atyánk!      Róm. 8,15

Isten Lelke sokféle imádságot munkál a hívők szívében. A legbensőségesebb ima azonban ez a kiáltás: "Abba, Atyám!" Benne van ebben az a meggyőződés: Atyám, Te szeretsz engem! Igen, ezt a meggyőződést munkálja bennünk a Szentlélek. A példázatbeli gonosz és rest szolga ezt mondja Istenről: "Uram, én tudtam, hogy kemény ember vagy" (Mt 25,24). Ez a Sátán lelkétől van, aki már a Paradicsomban kígyó képében ilyen gondolatokat ébresztett Ádámban: "Isten nem is szeret benneteket igazán. A legjobbat zárta el előletek". Ezzel szemben Isten Lelke meggyőz bennünket afelől, hogy Isten szeret. Micsoda vigasztalás volt azt tudni József testvéreinek, hogy testvérük szereti őket. Micsoda boldogság volt ez a tékozló fiúnak: apám szeretete változatlan maradt! Isten Atyai szeretete pedig minden emberi szeretetnél nagyobb. Ő egyszülött Fiát adta értünk. Erről tesz bizonyossá bennünket a Szentlélek, csak nyissuk meg előtte a szívünket. Aztán a Szentlélek arról is meggyőz bennünket, hogy Atyánk gondoskodik rólunk. Ha Isten Igéje azt mondja nekünk, hogy aki a maga háza népéről gondot nem visel, rosszabb a hitetlennél (l.Tim. 5,8), akkor mennyei Atyánk kevésbé törődne gyermekeivel? A Szentlélek, aki így tanít kiáltani: Atyám! - elűzi az aggódás lelkét. A fiúság Lelke a gondot az Atyára bízza. És végül: a Szentlélek akkor is így tanít bennünket kiáltani: Abba, Atyám! - amikor fenyítésének vesszeje csattan rajtunk. A Zsid. 12,7 ezt mondja: "Melyik fiú az, akit nem fenyít meg az apa"? Isten Lelke kiveszi a fenyítés tüskéjét, ami ebben a gondolatban van: Ha Isten szeretne engem, akkor nem fenyítene. Nem! Akit szeret az Úr, azt megfenyíti. Boldog az, aki így kiált: "Abba, édes Atyám"!