Ellenséges csapatok közeledtek a faluhoz. Az emberek szörnyű dolgokat beszéltek kegyetlenségükről. Sokan elmenekültek, és üresen hagyták házaikat. A falu szélén lakott egy öreg néni az unokájával.
Úgy gondolom- mondta a nagymama az unokájának- nekünk meg kell védenünk a falut. Térdeljünk le tehát és imádkozzunk. Elővette öreg imakönyvét, feltette a szemüvegét és rákezdett az egyik egyházi énekre. „ Építs falat körénk és ments meg ellenségeinktől.”
Ó nagymama milyen jó lenne, ha a jó Isten falat építene körénk. Annál inkább jó lenne ez, mert a mi házunk a legelső és itt lesznek a legéhesebbek a farkasok.
Ne csüggedj gyermekem, Istennél semmi sem lehetetlen, még ez is megtörténhet.
Közben odakinn havazni kezdet, föltámadt a szél és hordani kezdte a havat. Az ellenséges csapatok is megérkeztek. Ezt onnan tudták, hogy kiáltozást és jajgatást lehetett hallani a faluból. Egy teljes órán keresztül hallani lehetett a lovak dobogását. A nagymama házában azonban minden rendben volt. Egyetlen ellenséges katona sem tette be a lábát. Nyugodtan lefeküdtek tehát és így várták a reggelt. Ekkor aztán felkelt nagyanyó és óvatosan kinyitotta a konyhaajtót. De mi az? Megvakult talán? Megdörzsöli a szemét és sehogy sem érti, miért nem lát ki az utcára. Hamarosan erre is rájött. A ház teljes hosszában egy hatalmas hóhegy emelkedett, amit a szél hordott össze és teljesen elzárta a házat a világtól. Ez volt az a fal amelyet Isten épített benne bízó gyermekei megmentésére. Így aztán megmenekültek az ellenség támadásától és megköszönték Istennek, hogy meghallgatta imádságukat.
Forrás: Győzedelmes Gyülekezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése